Folia archeologica 21.
Kovács László: A budapesti lándzsa; A magyar királylándzsa történetének vázlata
144 kovács lászló III. Henrik császár tehát 1045-ben Péter királytól - német szemmel nézve az országát jelképező lándzsát vette át, s ezt annál is inkább tehette, mert nem sebtében készült jelvény, hanem I. István király lándzsája volt. Nem a hűbéradományozást jelképezte, 10 2 hanem a feltétlen meghódolást. Az így megszerzett országot azután a császár hűbérül adta élete végéig Péternek, de ez nem történhetett a lándzsa visszaadásával, ezt - mint Magyarország alávetettségének zálogát - magával kellett vinnie, s megőriznie. További sorsáról bizonyosat nem tudunk. 10 3 Mivel ránk maradt Péter ólombullája, valamint I. Endre idézőpecsétje, s ezeken a királyt már liliomos jogarral, országalmával és félgömb alakú koronával ábrázolták, 10 4 szinte változásukban figyelhetnénk meg a királyi jelvényeket. 105 De ez a képtípus valószínűleg közös előképre, I. István egykori pecsétjére vezethető vissza, 10 6 mert III. Ottó, II. Henrik és II. Konrád - tehát az ő kortársai pecsétjeire hasonlít, 10 7 annál meglepőbben, mert éppen e három uralkodó alatt éri el a szent lándzsa jelentőségének csúcspontját. 10 8 A két pecsétkép tehát nem jelenti feltétlenül a lándzsajelvény megszűnését, de az kétségtelen, hogy többé a forrásokban nem szerepel. 10 9 Összefoglalva tehát, I. István lándzsáját (ha Ademarus Cabannensis leírása esetleg hitelt nyert, akkor Géza nagyfejedelemét) Péter elűzetése idején is megőrizhette István többi jelvényével együtt, s 1045-ben feltétlen hódolata jeléül 111. Henriknek adta át, aki ennek zálogául magával vitte azt. Időközben Aba Sámuel a hiányzó jelvények pótlására újakat készíttethetett, koronáját és lándzsáját III. Henrik zsákmányul ejtve 1044 őszén Rómába küldte. 10 2 A kortárs forrás a lándzsa átadásáról tud (vö. 80. j.), pedig a hűbéradás fordítva történt: az adományt jelképező lándzsát a hűbérúr adta át vazallusának. Vö. Tóth Z., A magyar királylándzsa történetéhez. Károlyi Árpád emlékkönyv. (Bp. 1933) 540.; Schramm, P. E., Herrschaftszeichen ... II. J06. ; Schramm, P. E.-Miitherich, F., i. m. 39. ; Ezért alakítja át a jelenetetMügeln : „Kunig Peter empfingt Ungerlant vom dem Keyser mit einem vergulten sper" Tóth Z., A Hartvik-legenda . . . 61., 116. j.; Ugyanezt a változtatást az 1000. évi eseményeket tárgyaló késői lengyel források is megteszik: uo. 10 3 Talán ez az aranyozott lándzsa tűnik fel 1086-ban a pleichfeldi csatában, melyet a császár az ellenfelétől szerzett vissza (Ann. Augustani ad a. 1086. MGHS III. 132.); 1089-ben IV. Henrik csak uralkodói jelvényei elvesztésével menekült meg a foglyuleséstől (Bernold, ad a. 1089. MGHS V. 448. - Mindkét adat Schramm, P. E., Herrschaftszeichen ... II. 514. nyomán). P. E. Schramm feltételezi, hogy a lándzsa nem veszett el, vagy időközben visszakerült a császárhoz, mert 1099-ben ismét említik (uo. 314). Mivel nem valószínű, hogy a birodalmi szent lándzsát érte volna ilyen sors (vö. Deér ]., A magyar királyság . . . 18.), s az ereklyével felszerelt, aranyozott I. István-féle lándzsa hadihasználatra jól pótolhatta eredetijét, talán ez a két adat összekapcsolható. 10 4 Huszár L., MM 1947: dec. 13.; Jakubovich E., Turul 47 (1933) 61-64.; ugy a nígy I- László is a nagy egyoldalú viaszpecsétjén, uo. j6., I. Béla viaszpecsétje töredékes, e szempontból nem értékelhető. Györffy Gy., LK 39 (1968): 1. 3-8., képe Jakubovich E., i. m. 60. юз уд Györffy Gy., Tanulmányok . . . 40. 41. 10 01. Endre pénzveréséhez hasonlóan. Jakubovich E., i. m. 68. 10 7 Uo. 68. 10 8 A későantik lándzsás, pajzsos képtípus Itáliában Berengárral szűnik meg, utódait már jogarral ábrázolják. Németországban a jogar I. Ottó császár pecsétjén tűnik fel. Schramm, P.E., Herrschaftszeichen ... II. 499, 506. 10 9 Deér J., A magyar királyság . . . 16-20. ; Schramm, P. E., Herrschaftszeichen . . . II. 521.; Ezzel szemben Tóth Z. szerint a jelvényváltás csak II. István (1116-1131), vagy méginkább II. Béla (1131-1141) trónralépésekor történt: Sz 1933. 494.; Ua., A magyar királylándzsa . . . 539.; Ua., A Hartvik legenda . . . 66. Érvelését visszautasítja: Deér J., A magyar királyság ... 15., 2. j. - A lándzsajelvény továbbélése mellett még: Gombos F. A., Szent István a középkori külföldi történetírásban. SzIE III. (Bp. 1938) 316., 7. j.
