Folia archeologica 21.
Kovács László: A budapesti lándzsa; A magyar királylándzsa történetének vázlata
134 kovács lászló itáliai urak hadra keltek - egy Sámson nevű gróf közvetítésével Észak-Burgundia királyához, II. Rudolfhoz került, akit a felkelők segítségül hívtak. 3 2 II. Rudolf meg is szerezte Itália uralmát, de 926-ban Provencei Hugo kiszorította belőle. 33 Burgundiába hazatérve, a szent lándzsát is magával vitte, majd később óriási váltságdíjért I. (Madarász) Henriknek adta át. 3 4 A szent lándzsa további sorsáról több adatunk maradt: 3 5 előtte térdepelve kérte isten segítségét I. Ottó a Birten-i csata kezdetén; ezt tartotta kezében, amikor harcra buzdította híveit a magyarok ellen a Lechmezőn. III. Ottó serege előtt vitette, amikor 966-ban Rómába vonult, majd 998-ban és 1001-ben is, további római útjain. 3 6 III. Ottó halála után viszontagságos módon került a későbbi II. Henrik királyhoz, 3 7 aki királyi hatalmát a „dominica hasta"-val vette át. 3 8 II. Henrik szakramentáriumának egyik képen a király kezében a szent lándzsa már a mai formájában látható 3 9 (5. ábra iá -b). b) I. István király lándzsája „Szent Bruno pedig a hitre térítette Magyarország provinciát, s egy másikat, melyet Rusianak hívnak. Magyarország királyát megkeresztelte, kit Gouz-nak hívtak, és nevét a keresztségben megváltoztatva Istvánnak nevezte el, amit Ottó császár István protomártír évfordulóján a kereszteléskor kiválasztott, a királyságot pedig teljesen szabadon bírni átengedte, engedélyt adva neki a szent lándzsát hordani mindenütt, mint ahogy magának a császárnak szokása, és ereklyéket az Úr szögéből és Szent Mauritius lándzsáját átengedte neki saját lándzsájául. A fent említett király megparancsolta Szent Brúnónak hogy fiát is keresztelje meg, és azt a nevet adta neki, ami az övé is volt, az István nevet. És ehhez a fiához, Istvánhoz Ottó császár hozzáadta Henriknek, a későbbi császárnak nővérét feleségül". 4, 1 3 2 Antapodosis II. c. 60. ; Schramm, P. E., i. m. 535., 2. j. szerinte a Regnum Italicum feletti hatalom átadásának jelképe volt, de nem azonos az egykori langobard királyi lándzsával : uo. 535-537.; M. Uhlirz viszont azonosságát bizonyítja: MIÖG i960. 199, 202-204. 3 3 Schramm, P. E., i. m. 535.; Váczy P., A középkor története. (Bp. 1936) 351-352. 3 4 Liutprand, Antapodosis IV. c. 25.- Schramm, P. E., i. m. 535.; Uhlirz, M., MIÖG i960. 199. 3 5 Uo. 203-205. Uhlirz feltevése szerint a nyugati frank birodalom-résznek is saját lándzsajelvénye volt.; Vö. Schramm, P. E., i. m. 522-524. 3 6 Az idevonatkozó forrásadatok: Schramm, P. E., i. m. 501-J04. - Itt említjük a szent lándzsával kapcsolatos legendákat: 1.) Szent Mauritius ereklyéje, vö. Uhlirz, M., MIÖG i960. 201202.; Schramm, P. E., i. m. 509-510.; Schramm, P. E.-Miitherich, F., Denkmale der deutschen Könige und Kaiser. (München 1962) 27.; 2.) A szent szög ereklye által Nagy Konstantinhoz kapcsolódik: vö. Schramm, P. E., i. m. 510-511.; Uhlirz, Ai., MIÖG i960. 201.; 3.) Később a Krisztus oldalát megnyitó Longinus lándzsa hagyományával keveredett. Vö. Schramm, P. E., i. m. 522—525.; Schramm, P. E.-Mütherich, F., i. m. 27. 3 7 Uhlirz . Zur Geschichte der Mauritiuslanze, der sacra lancea imperialis. OW 5(1958) 99-112. 3 8 Thangmar, Vita Bernwaldi c. 38. (MGHS IV. 775.) 3 9 Részletes leírása: Schramm, P. E., i. m. 527-534 .; Schramm, P. E.-Mütherich, F ., i. m. 139.; bühler, A., Die heilige Lanze. Das Münster 16(1963): 3-4. 87-88. 4 0 „Sanctus autem Brunus convertit ad fidem Üngriam provintiam, aliam, que vocatur Russia. Regem Ungrie baptizavit, qui vocabatur Gouz, et mutato nomine in baptismo Stephanum vocavit, quem Otto imperátor in natali protomartiris Stephani a baptismate excepit, et regnum ei liberrime habere permisit, dans ei licentiam ferre lanceam sacram ubique, sicut ipsi imperátori mos est, et reliquias ex clavis Domini et lancea sanctiMauricii ei concessit in propria lancea. Rex quoque supradictus filium suum baptizare iussit sancto Bruno, imponens ei nomen sicut sibi Stephanum. Ei ipsi filio eius Stephano Oto imperátor sororem Eenrici, postea imperato-
