Folia archeologica 21.

Patay Pál: A javarézkor néhány etnikai és időrendi kérdéséről

12 PATAY PÁL Alátámasztja ezt a feltevést egy másik jelenség is. Tiszavalkon is, mint általában a bodrogkeresztúri kultúra temetőiben, a sírok bizonyos mértékben sorokat alkotnak, mégpedig mind a sírok tengelyére merőlegesen, mind azok irányában. (Polgár-Basatanyán a temető I. periódusú részében a sírok szinte szabályosnak mondható sorokba rendezettek. A II. periódusú temetőrészben ez a rendszer fellazult, bár a soros elrendezésre való törekvés itt is megmutatkozik.

8) A tiszavalki temetőben az a sor, amelyikben a temető leggazdagabb - 29. sz. - férfisírja is helyet foglal, meglehetősen egyenes, ellentétben a tőle K-re levő 30.-52., valamint 40.-45. szélső sírok alkotta sorral. Utóbbiakban ugyanis a 29. sír irányában fekvő 35., ill. 40. sír lényegesen kitér К felé a sorból. Ennek pedig kizárólag az lehet az oka, hogy a már meglevő, rendkívüli méretű és ennélfogva a sorából К felé erősen kiálló 29. sír hantja akadályozta a 35. sír megásóit abban, hogy utóbbit a szabályos sor vonalába helyezzék el. Majd ugyanígy utóbbi predestinálta a 40. sírnak szintén az egyenes sorból eltérő helyét. Viszont az is kiolvasható a temető térképéből, hogy a sorából némiképpen Ny felé kitérő 43. gyermeksír kis mérete tette lehetővé azt, hogy az irányában egy sorral keletebbre levő 42. sír enyhén az előző sorba ékelődjön be. Mindez tehát azt jelenti, hogy a 34.-29.-43.-54. stb. sírok alkotta sor idősebb a 30.-35.-52. stb. sírokénál, majd a 40.-45. stb. sírok alkotta sor még utóbbiaknál is fiatalabb. Jászladányban

9 és Bodrogkeresztúron,

1

0 ahol néhány sír ugyancsak Ny-K-i irányba tájolt, hasonló jelenséget nem észlelhetünk; az ilyen sírok csak némileg tekinthetők a temető Ny-i részén elhelyezetteknek és csak részben alkotnak csoportot. Ezzel szemben Szentes-Kistőkén a két hasonló sír kétségtelenül a temető Ny-i szélén található.

1

1 A tiszakeszi 3. sír helyét, a temető térképének hiányos volta következtében nem ismerjük.

1

2 A Ny-K-i tájolás okát kutatva nem szabad figyelmen kívül hagynunk az ilyen sírokat szolgáltató temetők földrajzi elhelyezkedését. A már említett három nagyobb temető, amelyben ez a tájolás dominálónak, ill. jellegzetesnek tekinthető, az Alföld északi részén fekszik. De erre a területre, ill. az Alföldtől északra és északnyugatra fekvő hegyvidékre esnek — Szentes-Kistőke kivételével - mindazok a lelőhelyek, ahol Ny-K-i tájolású sírokat figyeltek meg (lásd: I. táblázat).

13 Mindez tehát azt mutatja, hogy ez a temetkezési rítus az Alföld északi részére és peremvidékére koncentrálódik, ugyanakkor a Tiszántúl, valamint az Alföld középső és déli részének temetőiből (Szentest kivéve) ismeretlen. Látva tehát a Ny-K-i tájolás szokásának területi elkülönülését, felül kell bírálnunk azt a véleményt, amely csakis időrendi okokkal magyarázza az ellentétes tájolásnak a bodrogkeresztúri kultúrán belüli felléptét. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a kultúra kezdetben csak az Alföld északi részén lett volna honos, a Tiszántúlt és az Alföld közepét viszont csak később, java virágzásában szállta volna meg. A leletanyag alapján azonban nem látjuk indokoltnak azt feltételezni, 8 B. Kut^idn I., The Copper ... 3. melléklet (térkép). s Patay P., A bodrogkeresztúri kultúra temetői. RF II: 10. (Bp. 1961) 7. kép. 1

0 Hillebrand /., Arch. Ért. 41(1927) 22. kép. 1

1 Zalotay E., Dolg. 9-10 (1933-34) XII. t. 1

2 Patay P., HOMÉ 1(1957) 32. 1

3 Ugyancsak az Alföld északi részén fekszik Tiszadob-Borziktanya is, ahol Kiss Lajos adatai szerint szintén voltak Ny-K tájolású sírok. Patay P., Arch. Ért. 77(1950) 113.