Folia archeologica 21.

Kovács László: A budapesti lándzsa; A magyar királylándzsa történetének vázlata

A BUDAPESTI LÁNDZSA A MAGYAR KIRÁLYLÁNDZSA TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA 1910. június 6-án a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertára Simonovits Bélától egy lándzsát vásárolt, melyet a Dunából kotortak ki,

1 talán a budai partoldal mellett.

2 Első közlését és részletes feldolgozását P. Paulsen végezte el.

3 A kissé oldalra görbült, nyúlánk, keskeny levél alakú pengéjű lándzsa (1. ábra) formája valószínűleg frank eredetű. Közép- és különösen Észak-Európában a VII-VIII. századtól kezdve megtalálható,

4 a Baltikumban és a kievi Oroszország területén a X. sz.-tól az egyik legkedveltebb lándzsatípussá vált. Legkésőbbi példányai a XI. sz. első felére keltezhető leningrádi és bjelorussziai kurgánokból kerültek elő.

5 A budapesti lándzsa hosszúsága 59,7 cm (a penge h: 43,7; a köpü h: 16), a penge legnagyobb szélessége 2,9 cm, vastagsága 0,3-0,95 cm között váltakozik.

8 Pengéje damaszkolt,

7 az éleket szélesen fedő és a penge gerincvonalában futó keskeny acélsávok között ellentétes irányú, enyhén hullámvonalas minta alakult ki

8 (2. ábra). Köpüje hatszög metszetű, átmérője a penge tövénél 1,7, a peremén 3,2 cm. Két-két 1,6 cm széles oldal fog közre egy-egy 1,9 cm széleset; utóbbiak egymástól való távolsága 2,7 cm. A köpü falvastagsága 0,3 cm. A két szélesebb oldal pereme felett egy-egy, a nyélre erősítésre szolgáló szeglyuk van. A köpüt aranyborítású alapon

9 - a keskenyebb oldalakon 16,5-17,5, a két szélesebben 20-21 cm magasságig (már a penge oldalsó, keskenyedő lapjára is felfutva) - egykor nielloval is kiemelt díszítés borítja.

1

0 Állapota meglehetősen rossz, a niello jórészt hiányzik, a lemezborítás pedig - különösen az aprólékosabb minták körül - felhajlott és kitöredezett (3-4. ábra). A díszítés akantuszok és erősen stilizált palmetták szimmetrikus kompozíciójából áll, a szélesebb oldalakon szalagfonatos elemekkel bővülve. Ez az ún. 'Magyar Nemzeti Múzeum, Fegyvertári napló: 25/1910., új szám: 67.8513. 2 Paulsen P., Magyarországi viking leletek. ÁH 12. (Bp. 1933) 7. 3 Uo. 7-32. 4 Kirpicsnikcv, A. N., Drevnerusszkoe oruzsie. II. (Moszkva-Leningrad 1966)9.; Petersen, /., De norske vikingesverd. (Kristiania 1919) 26-28., 12-13. ábra. 5 Kirpicsnikcv, A. N., i. m. 9-12.; Nerman, В., Die Verbindungen zwischen Skandinavien und dem Ostbaltikum in der jüngeren Eisenzeit. (Stockholm 1929) 113, 116. 6 A Szovjetunióban talált példányok átlagméretei: Kirpicsnikov, A. N., i. m. 9., 22. j. 7 A készítésmód leírása: Edvi Illés A., A reneszánsz korának vasművessége. (Bp. 1897) 18. 8 Vö. Antejn, A. K., Nakonecsniki kopij iz szvarocsnoj uzorcsatoj (damasszkoj) sztali v drevnej Pribaltike. SzA 1963:4. 168. 174. 9 R. Wegeli szerint ismeretlen összetételű sárgafém: Inschriften auf mittelalterlichen Schwcrtklinge. ZfHW 3 (1902-5) 298-299. 1

0 Készítésmódja: Paulsen P., i. m. 8.;Ua., Die Wikingerlanze von Termonde in Belgien. Mannus 29 (1937) 381.; Vö. Edvi Illés A., i. m. 17.