Folia archeologica 21.

Fodor István: A sírszobrok kérdéséhez

sírszobrok túlnyomó többségében nem egyedül állnak, hanem egy négyszög alakú, élével földből kiálló kőlapokból képzett kerítés keleti oldalán, arccal Kelet felé fordítva. A kerítések mindig a világtájak felé vannak tájolva, leggyakoribb méreteik: 2X2 vagy 3X3 m. A kerítésen belüli terület kőtörmelékkei van kitöltve. A szobrok megmunkálási foka egyes példányok esetében sokban különbözhet, az alig megfaragott kőoszloptól a minden oldalán kidolgozott emberi alakokig. Mindegyikre jellemző azonban bizonyos elnagyoltság: ez elsősorban az arc, kéz, bajusz, szakáll megformálásában mutatkozik. A tárgyakat (övveretek, sapka, kard, vagy szablya, edény) realista módon ábrázolják, és a jelzett tárgyak a kor divatja szerint módosulnak a szobrokon is, úgy mint a való életben. A szobrok magassága 0,5 intői 2,5 m-ig váltakozik. A kerítés előtt álló szobroktól keletre gyakran félig földbe ásott kövek hosszabb-rövidebb sora (néha két sor is) húzódik (1. ábra). Mivel a szokás elterjesztői a türkök voltak, a kerítés- és szoborállítás szokásának bölcsője is az Altáj hegység volt, a türkök őshazája. Az itt található emlékek első tudományos rendszerezését L. A. Jevtuhova adta.

1

8 Megállapította, hogy minden szobor bajuszos-szakállas férfit ábrázol, veretes övvel, melyről bal felől szablya, jobb felől pedig a tűzkészségét és amuletteket tartalmazó zsákocska függ. A könyökben behajtott jobb kézben edény van, a bal kéz pedig az övön nyugszik.

1

9 1

8 Jevtuhova, L.A., Kamennie izvajanija Szevernogo Altaja. Trudi GIM 16 (1941) 119134. 1

9 Uo. 128.