Folia archeologica 20.

Temesváry Ferenc: Haller Ferenc testőrkapitány ezüstszablyája

HALLER FERENC EZÜSTSZABLYÁJ A 203 lása ugyanúgy részletekbemenő, aprólékos, mint a magyar címeré. Ebben a formában a szablya kihangsúlyozott díszítőeleme feltétlenül tükrözi az uralkodó „divide et impera" politikáját a XIX. század 40-es éveiben. Ezt a gondolatot leegyszerűsítve Wesselényi úgy fogalmazta meg, „helyzetünk valóban rendkívüli, nálunk a magyar király törvényes akaratja ellenkezésben van az erdélyi fejedelemség akaratjával, az egyiknek úgy hódolhatunk, ha a másik iránt engedetlenkedünk . . ,"

14 A hárítólemezen (a szakirodalomban szúrólap néven ismeretes) szabályos elosztásban még két haditrófeát láthatunk (1. ábra 3). Mindkettő összhatásában szimmetriát képez, de részletekbe menően feltétlenül kifejezésre jut bennük a 40-es évek katonai szervezete, amely a testőri állomány nagy részét folyamatosan szolgáltatta. Természetesen çz a megállapítás nem jelenti azt, hogy a megyék irányító, ajánló szerepe megszűnt. A 30-as évek második felében is inkább a polgári származású ifjak előretörése miatt elégedetlenkednek. Láthatjuk ezt Moson vm. 1836. március 28-án előterjesztett követelésében „ . . . jövendőre annak kebelébe (mármint a testőrség kebelébe - Szerző) csak azokvétessenek be, kiket kétségen kívül helyezett nemességük és egyéb testi és lelki tulajdonságuknál fogva a megyék aj ánlandanak"

15 Az ajánlás viszont, mint ez a testőri életrajzokból is kitűnik, elsősorban a katonai szolgálatot teljesítőket érinti. Az első trófea királyi koronával ékesített, harántcsíkos peremű, mellette tűnik fel egy kétfarkú, díszítés nélküli hadilobogó, gömbön ülő zászlócsúccsal, valamint egy trombita és egy kézvédőpánt, szúrólapos spádé. Ezután következik egy császári vértes sisak két zászlóval, szuronyos puskákkal. Ezek közül az egyik puska rövidebb, így feltételezhető, hogy alkotója karabélyt akart ábrázolni. A trófeát alul egy katonai kürt zárja le. A második trófeát két lándzsacsúcsban végződő ulánus zászló nyitja meg, ezt császári sassal ékesített huszártarsoly és a magyar szabadságharcból jól ismert, de még 1848 előtt rendszeresített tiszti szablya követi. Nem áll módunkban részletezni a trófeák összetételét, és nem is tartjuk szükségesnek annak igazolására, hogy a készítő a trófea gazdaggá tételéhez választékos anyagot használt fel. A szablya ezüstből kidolgozott keresztvasa a függönyhöz szervesen csatlakozik (1. ábra; 2. ábra 2). Egész felülete poncolt alapú és tölgylevelekkel díszített. Vastagsága 5 mm, szélessége 10-20 mm között váltakozik. A keresztvasnak a fok felé eső része kissé aláhajlik, megvastagodik és hatszirmú rozettával lezárt. H: 130 mm. Kézvédőpántja a keresztvashoz hasonlóan ezüstből kidolgozott, kiöblösödik és fokozatosan 10 mm-ről 30 mm-re szélesedik. Harántcsíkos keretelésű, poncolt alapú, ovális mezőben a haditrófea ismételten feltűnik. Az oválison kívül bőségesen lép fel a XIX. század elején oly kedvelt nagylevelű díszítmény. Ez a megmunkálás a magyar ötvösök előtt sem ismeretlen, amelyre Libay, Prandtner, Szentpéteri és mások bőséges példával szolgálnak.

1" A szablya fekete markolata finoman kidolgozott, tizenöt bordás (1. ábra; 2. ábra 2). Markolatborítása zárt, harántcsíkos keretelésű, poncolt alapú, virágés magmintás. Nagyméretű oválisban a haditrófea itt is ismétlődik, alapját ágyúcső, 1

4 Szilágyi F., Erdélyi Unio. I-II. (Pest 1864) 368. 1

6 Bal/agi A., i. m. 340. 1

6 A XIX. sz. első évtizedeiből a Magyar Nemzeti Múzeum gazdag szablya-anyaggal rendelkezik. Feldolgozását a külföldi szakemberek is sürgetik, ugyanis e témakörből megjelent egyetlen munka: IV

agner, E., Hieb- und Stichwaffen. (Praha 1966) a problémáknak csak töredékét oldotta meg.