Folia archeologica 20.

Patay Pál: Bronz szitula a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

1

8 PATAY P

Ä

L (büdszentmihályi) szűrő előállítását is.

1

8 E két edény díszítésének koncepciója ugyan lényeges eltéréseket tüntet fel a fentebb felsorolt szitulákéval szemben (előbbin a napkorong — ha volt - csak egészen kisméretű, domináns jelleg nélküli lehetett s a protomák egyaránt a közép felé tekintenek, utóbbin a díszítés nem centrális felépítésű mezőkre tagolt, hanem végtelenített szalag,

1

9) a technikai kivitelezésük azonban annyira azokénak felel meg, hogy ugyanazon bronzműves körben történt előállításuk felől kétség nem merülhet fel. E két bronzedény lelőhelye közül Tiszavasvári szintén a Felső-Tiszavidékre esik, tehát arra a területre, amely a hasonló díszítésű szitulák 3 példányát is szolgáltatta; Mezőkövesd sem fekszik messze attól (mindössze 76 km-re van nyugatra Hajdúböszörménytől). így e két edény csak megerősíti azt a feltevést, hogy a hajdúböszörményi típusú szitulák eme csoportjának hazáját a felső-tiszavidéki bronzműves körben kereshetjük (5. ábra). Vannak azonban hajdúböszörményi típusú szitulák, amelyek alakja és felépítése ugyan nem, vagy csak egészen lényegtelen mértékben tér el az imént tárgyaltakétól,

2

0 díszítésük ellenben kisebb-nagyobb mértékben különbözik azokétól. A különbségek részben új mintaelemek feltűnésében, mások elmaradásában, részben az egész díszítés koncepciójának megváltozásában nyilvánulnak meg. Ilyen mindjárt a lucski (Lucky) szitula.

2

1 Ezen a napkorong és a madárprotomák ugyan változatlan elrendezésben megtalálhatók, a napkorongot is koncentrikus pont- és dudorsorok alkotják, azonban már alárendeltebb szerepet tölt be, minthogy átmérője nem haladja meg a díszített mező belvilágát. Ugyanakkor a madárprotomák sem az alsó keretből nőnek ki, hanem arra ráfekszenek. A dudorsor a protomák nyakának közepén megszakad és feljebb csak a fejen, mintegy a szemet jelezve találunk 1-1 dudort. Találkozunk azonban olyan elemekkel is a lucski szitulán, amilyeneket a hajdúböszörményin és a hozzá szorosan csatlakozókon hiába keresünk. Ezek: nagyobb, lencseszerű dudorokból alkotott sorok a keretben, illetve a keret által körülfogott belső mezőben (pl. a madárprotomák között

2

2), szorosan egymás mellé helyezett, apró pontokból álló, szinte vonalnak ható, ferde sorok által kitöltött vízszintes sáv. A trébelt dudorok (pontok) tehát kettőnél több nagyságrendben szerepelnek a díszítésben. Ez utóbbi díszítőelemek azonban megtalálhatók a Biernacice-i szitulán is.

23 Viszont e példány díszítésében fellépnek olyan elemek is, amelyeket még a lucskin sem figyelhettünk meg. így a napkorong küllős rajta (a vonalakat ugyancsak 1

8 Lindgren, В

. G., i. m. 82., 7. kép.; Thrane

, H., Dänische Funde fremder Bronzegefäße der Jüngeren Bronzezeit (Periode IV.). Acta Arch. Kobenhavn 36(1965) 24b kép. 1

9 A tiszavasvári szűrőn a díszítés elrendezését az is befolyásolhatta, ill. lehetővé tette, hogy az edény egyetlen lemezből készült s nincsen az oldalán szegecselés. így tehát nem kellett a díszítést technikai okokból mezőkre tagolni. (A szitulák esetében a díszítést az edénytestet alkotó lemezek összeszegecselése után trébelték rá. Márpedig ez ott, ahol két lemez egymásra feküdt, nem volt keresztülvihető. E technikai kivitelezés egyébként szintén az általunk most bemutatott szitulán figyelhető jól meg.) 2

0 Pl. a Szentes-nagyhegyi II. lelet szitulája rúdfüleinek talpát csak 2-2 szegecs fogta a palásthoz. - Csallány G., FA 1-2(1939) 62., II. t. 1,3-8. 2

1 Petrikovich, /., Bronzovy nález v Liptove. SMSS 15(1910) 29-32., 1. kép ; Mo^solics A., Acta Arch. Hung. 5(1954-55) 42., 9. kép 2. 2

2 Meg kell említenünk, hogy a tiszavasvári szűrőn a madárprotomákat egymástól 3-3 nagyméretű, lencseszerű dudor választja el. 2

3 Koszanska, A. H.

y Skarb naczyn brazowych z Biernacic w pow. turieckim. Przeglad Archeologiczny 7(1946-47) 107., 1. kép.