Folia archeologica 20.
Mihalik Sándor: A kassai kőedénygyár
A KASSAI KÖEDÉNYGYÁR I 7 3 négyszögölet kitevő telekrészért 30 krajcáros alapon 457 forint 45 krajcár a gyártulajdonosoktól a városi jószágigazgató által behajtandó. A november 17-i városi tanácsülés ennél továbbmenően kimondja, hogy „az angol porcellángyár fejlődésének segítése céljából örök áron eladott telket azzal a kikötéssel adtuk át, hogy azon a város díszére és a gyár szükségletére épület emeltessék. Olykép, hogy a város minden jogsérelme szorgosan kerültessék ki. Egyúttal a Csermely patak lefolyását, amely ezt a részt öntözi, illő állapotban legyenek kötelezettek konzerválni". A gyár díszes épületéről 1806-ban tehát még mindig mint megépítendő dologról beszélnek. Jelzik ugyanakkor azt is, hogy „a városi falak szétbontásának megkezdése alkalmából könnyen előfordulhat, hogy valami kis határ módosításra lesz szükség". Kimondják, hogy „ezt minden hátat fordítás (vagyis vállvonogatás) nélkül tartoznak megengedni". Amennyiben ezen részen épületet óhajtanak emelni, mielőtt alapjai megvettetnének, a tanácsnak jelentést tegyenek, hogy felülvizsgálat és a határvonal ellenőrzésére a város mérnökét kiküldhessék. 5 2 A kassai kőedénygyárat létesítők az alapításkor 5 3 - hat évre szerződtek egymással. Ennek eltelte után - 1807-ben - Киту kivált és üzemrészét átengedte Wirknernek, Mohinak és Hetis^lmann-nak. Fedák is kilépett az együttesből, 5 4 mert az adósságokat nem tudták tisztázni, a tőkék után járó kamatokat sem bírták fizetni, sőt társulásuk hat éve alatt a kiadások jelentősen felülmúlták a bevételeket. Legfőképpen az sújtotta őket, hogy az üzem munkásai 18-20 000 forintnyi kárt okoztak. A megmaradt három társ - ugyanezen forrás szerint - végül tisztázta az üzem anyagi ügyeit, de a mérleg mégsem került egyensúlyba, 11 456 forint 09 krajcár volt a hiány. A sikkasztás és a károsodás okozója Franck József, az „angol porcellángyár" piktora volt, akit emiatt a gyárvezetőség áristomba tett. Börtönében megmérgezte magát. Az ügy feltűnést és nyugtalanságot keltett s a városi tanács Herke Györgyöt és Fedák Jánost küldte ki az eset megvizsgálására. 1807. április 10-én kelt jelentésük szerint 5 5 a piktor április hó 5-én annak a serpenyőt 6 2 A Kassa városi tanácsi iratok (6046. sz. alatt) 1848-ban is megemlékeznek erről: „1806. november 17-én 3232 szám alatt kiállított örököt valló levél szerint tulajdoni jognál fogva a gyártulajdonosokat illeti. Szerződéseladási feltételül azonban az akkori vevőknek kötelességükké tétetett, hogy ezen szabad téren a gyár használatára szolgálandó, de a város díszét előmozdítandó erős anyagú épületet tegyenek, és Csermely folyó medrét jókarban föltartják; ha hogy pedig a sánctelkek szabályozásánál valami vonalhúzás és telek határainak, vagyis: mesgyéjének változását igényelné, ez iránti jog is feltartatott, Város részérül; - (Azonban az eladási feltételek meg nem tartása esetére semmi kötelék [sanctio] nem tétetett)". 1848-ban ez a terület „botrányos állapotban, szemét gyűlhely gyanánt szolgáló és egészségtelenséget okozó szabad tér" volt, noha ártalmassága és közbotrányossága miatt már 1824ben is helyhatósági intézkedések tétettek. 5 3 Mérei Gy., i. m. 6j. 5 4 Ezért remélhető, hogy a gyártás korai szakaszában készített kassai edények készítési ideje könnyen meghatározható. A gyár ugyanis a kezdő évek gyártmányai jelzésére átlókkal osztott hatszögű bélyeget használt. Fent, a mondatszalagban lévő Kaschau város megjelölés a gyár székhelyét jelezte; a jegy hat mezőjének mindegyikében egy-egy betű volt elhelyezve. Ezek sorrendje, felülről jobbra haladva PWMRFH. Csakis Pivirotti, Wirkner, Mohi, Киту, Fedák és Hels%lmann-nak, tehát a gyártás igazgató-művezetőjének és az öt gyártulajdonos nevének monogrammjai lehetnek. Miután Киту és Fedák szerződés szerint hat év után, 1807-ben kiléptek az együttesből, az ezzel jelzett edények 1801 és 1807 között készülhettek. Nem később, mert különben nem lett volna értelme továbbra is olyan bélyegzőt használni, amely a Társulatból már kivált egyének monogrammját is még magába foglalja. 5 5 Kassai városi tanácsi iratok, 1807. évi 2198. sz.
