Folia archeologica 20.

Mihalik Sándor: A kassai kőedénygyár

I 82 MIHALIK S

ÁNDOR szükséges kellékkel felszerelt. A próbakészítmények s a gyártási kísérletek megfelelő sikerűek voltak és ezért felcsillannak a remények, hogy az olcsó kassai kőedény széles körben elterjed és ismertté válik. A pozsonyi újság cikkében már izzik, átüt a kassai kőedénygyárnak a magyar kerámiában új szakaszt jelentő, jövőt formáló, fejlődő ereje. A kassai kőedények el is nyerték az általános tetszést. A társadalmi élet akkor különösebben felfokozott szükségletét időszerűen és előnyösen elégítették ki. Nemcsak hódítottak, hanem örökébe is léptek a művészi fajánsznak, mert a kassai kőedények igazolták, hogy a művészi fajánsz - akármilyen tetszetős és pompázatos még - társadalmilag már tartalmatlan, üres csillogású. Az 1802. év farsangja nagy társadalmi fogadások és ünneplések között zajlott le.

1

8 Az idegenek, a környékbeliek, a megyék nemes családainak Kassára özönlése és a vígan zajló vendégeskedő miliőben a kőedénygyár sok vásárlót és fogyasztót szerzett. A gyár prosperitása fokozódott. A fejlődés jele, hogy kő morzsolására malomkerekeket szándékoznak beiktatni a ,,mi porcellán gyárunk (in usus Fabricae nostrae porcellanae)" használatára a középső malom és a Haras hizlaló közötti részen. Az öt társ 1802. május i-én reverzálist állít ki,

1

9 hogy az április 29-én hozott tanácsi határozattal megjelölt méltányos árat fizetik a minden további igény nélkül hat esztendőre kért alkalmatosság használatáért. Egyúttal kijelentik: ha felállítása, különösen jegesedés idején, kellemetlenséget okozna, minden erővel a város segítségére sietnek. Ha a morzsoló hátrányt okozna, visszalépnek s ha vállalkozásuk „nem ütne be", a malom épülete és berendezése becslés mellett városi tulajdonná válik. Alig múlik el egy év az alapítástól, a gyár máris olyan munkásságú és termelékeny, hogy 1802 őszén privilégium elnyeréséért folyamodnak.

2

0 A „K. K. Priwilegierte Ungarische Kaschauer Englisch Stein Gut Fabrik", - vagyis a „Császári Királyi Szabadalmazott Magyar Kassai Angol Kőedénygyár" cím és a pecséthasználaton kívül tízévi adómentességet kérnek, tekintettel arra, hogy a gyárépület helyreállítása, berendezése, a szükséges anyagok beszerzése sokezer forintos tetemes költséget jelentett. Szeretnék a tanulók felvételének és felszabadításának részükre olyan biztosítását, amiként az a többi császári királyi szabadalmat nyert gyárakban szokásos. Azt is kérik, hogy az általuk szabadított tanulókat a céhesekkel mindenütt egyenrangú segédeknek ismerjék el. A tanulók és segédek vétségeiben a városkapitányi vizsgálatok után a gyár részére „intra muros Fabricae" óhajtják biztosítani az ítélkezés jogát, a súlyos bűncselekmények eseteit kivéve. Kérik, hogy a külföldről behívandó segédeiket és tanulóikat a katonáskodás alól mentesítsék. Kiváltságuknak az örökös tartományokra való kiterjesztését is kívánják s végül azt, hogy gyártmányaikat az örökös tartományok területén felállítandó üzleteikben árusíthassák.

2

1 1

8 Uo. 18. sz. márc. 5. 177-178. 1

9 Kassa városi tanácsi iratok 1802. május 1. 1262 szám. 2

0 Folyamodványukat Kassa város tanácsa 1802. október 15-én 2776. és 2779. szám alatt terjeszti fel a Helytartótanácshoz, amely azt 1803. január 1 i-én tárgyalta is. O. L. Helyt. T. Dep. Commerciale 1803. Fons 18, Positio 2. és O. L.Magy. Kir. Kancellária. 1653/1803. sz. 2

1 Mérei Gy., Magyar iparfejlődés 1790-1848. (Bp. 1951) 64. A kassai kőedénygyárról, noha már a privilégium kérelmezésének stádiumába jutott, Horváth Mihály még nem is hallott. Csupán a holicsi fajansz- és kőedény, valamint a tatai és pongyeloki fajanszgyárakat említi, a többiekre vonatkozólag azt írja: „Fabricarum ceterum proventus mihi incogniti". Horváth M.. Statistica regni Hungáriáé. (Pozsony 1802) 156.