Folia archeologica 20.

Nagy Emese: Az ozorai ferences kolostor

i

38 NAGY EMESE 9. ábra A tetőzet pusztulása után a falak egy ideig még magasan fennállhattak, ezt tanúsítja a főként a templom belsejében megmaradt lerakódott, tiszta, agyagos föld, melyet csak a szentély belsejében vágtak át egyszer, hogy ott két holttestet hevenyészve, szabálytalanul bedobva, eltemessenek. Erre a lerakódott vastag rétegre hullottak rá a mind jobban pusztuló falak téglái. A területet kb. a XVIII. századtól kezdve temetőnek használták. Erre mutatnak a sírgödrökkel átvágott pusztulási rétegek s az előkerült csontvázak gyér leletanyaga (olvasó-szemek). A temető hosszabb ideig állhatott fenn. Ezt igazolja a nagyszámú — zömmel melléklet nélküli - csontváz mellett az a megfigyelés, hogy a sírok egy részét pontosan igazítják az akkor még valószínűleg a felszínen is mutatkozó falakhoz, míg más részük ásásakor már falakat, falrészleteket bontanak el (pl. a kerengő-udvar délkeleti sarokfalának esetében); e falak a sírgödrök beásásakor már nyilvánvalóan a felszín alatt voltak. A temető használatának, minden valószínűség szerint, a lakott település terjeszkedése vetett véget. A még fellelhető építőanyagot felhasználták, a templom és kolostor nyugati felére lakóépületek, kertek kerültek

9, a keleti szárny maradványait pedig majdnem a középkori járószintig lebontották, hogy helyére utat építsenek. 9 A tulajdonosok állítása szerint földmunkák, építkezések során sokszor bukkannak falakra.