Folia archeologica 20.

Nagy Emese: Az ozorai ferences kolostor

i

38 NAGY EMESE tört köves fal-alapozása a megtalált külső szint maradványai alatt 2 m mélységben ért véget. A szint fölött - kis szakaszon - megtaláltuk a felmenő falak maradványait is. A szentély, hajó és toronyalja belsejében a szintet lapjával egymás mellé rakott építőtéglákkal burkolták. A szentélyben ebből a szintből ívesen rakott téglák emelkedtek ki, melyekről kiderült, hogy kripta boltozatához tartoztak. A templom pusztulásából származó törmelékkel (téglák és kőből faragott bordák töredékei) megtelt kripta középmagasságában két csontváz feküdt, melyekről a kutatás során bebizonyosodott, hogy a kriptában érte őket a templom pusztulása.

4 Eredetileg a kriptába temetett csontváznak a nyomára nem bukkantunk. A kripta - a felhasznált építőanyag tanúsága szerint - a templomnál később épült.

5 A szentély és a hajó csatlakozási pontjánál nyitott nagyobb szelvényben feltártuk a déli hajófal indulását, s ezzel megállapíthattuk a hajó szélességét, a diadalív alapozását, a szentélylépcső kezdetét, a hajó keleti sarkában lévő oltáralapozást, valamint a torony falának ide csatlakozó szakaszát. Az ugyancsak széles kőfallal alapozott torony ugyanis - ferences szokás szerint — a szentély kolostor felőli oldalán, a hajó és szentély találkozási pontjában ült. Délnyugati sarkát támpillérrel erősítették meg, délkeleti sarkát nem tártuk fel (4. ábra). A torony nyugati és a templom déli fala által alkotott sarokban lévő helyiséget négyszögű (18x18x3,5 cm) padlótéglákkal borították. A torony déli falához csatlakozott a kolostor keleti zárófala. A torony melletti szakaszon valószínűleg nagy, osztatlan terű helyiség húzódott, melytől délre vastag, többsoros téglaszint és lépcsőalapozás maradványai kerültek elő. A lépcsőalapozáson kívül az itt talált falak vastagsága is arról tanúskodik, hogy a rendháznak a templom felőli szakasza lehetett emeletes (70 cm vastag falak), míg a délebbre előkerült helyiségek 40 cm vastag válaszfalai emelet hordására nem voltak alkalmasak. A lépcsőalapozás s a vele egykorú vastagabb falak egyébként nem tartoznak a kolostor első építési periódusához. A lépcsőalapozáshoz tartozó vastag szintet elbontva ugyanis korábbi, félkörös, vakolás nyomait viselő fal és hozzá tartozó padlószint nyomaira bukkantunk (5. ábra.) Ugyanitt még két, ugyancsak korábbi építkezéshez tartozó keskenyebb fal, ill. falsarok maradványa került elő, ezek összefüggéseinek tisztázására azonban nem volt lehetőségünk. A lépcsőalapozástól délre eső szakaszon a kutatóárkokban előkerült falmaradványokból érdekes, nálunk ritkán előforduló alaprajzi sajátosságot rekonstruálhattunk: a kisméretű, átlag 2,50 X 2,50 m alapterületű cellák egymástól folyosóval elválasztva, két sorban helyezkedtek el egymás mellett. A második - belső - cellasor mellett húzódik az udvart szegélyező kerengőfolyosó. E kettős cellasor nyomai a kolostor délkeleti sarkában lévő nagy helyiségig, ill. a helyiséget a celláktól elválasztó keskeny folyosóig tartanak. A nagy délkeleti helyiséget 4 A csontvázak a kb. 1,80 m mélységű kriptában 90 cm mélységben jelentkeztek. Az egyik csontváz, melyet a kripta nyugati felében találtunk, hanyatt feküdt, a koponya teteje felfelé állt, az erősen felhúzott vállak és felsőkarok között. Egyik alsó lábszára függőlegesen nyúlt le az alatta lévő törmelékbe: már nem tudta kihúzni a ráhulló téglák közül. A ráhulló törmelék nyomása alatt fejét vállai közé húzva hátra hanyatlott. A másik csontváz a kripta keleti felében, félig hasra fordulva feküdt, koponyája igen erősen össze volt törve. Gerince meggörnyedt, alsó lábszára, az előbbiéhez hasonlóan, függőlegesen lefelé nyúlt a törmelékbe. ö Az itt felhasznált, 24-25x14,5-15x6,5 cm-es, világossárga téglák a kolostor későbbi toldalék épületében használt téglatípussal egyeznek meg. A kolostor építési idején használt vörös színű, az előbbinél lazább összetételű téglák mérete 28-30X16X6 cm.