Folia archeologica 20.

Patay Pál: Bronz szitula a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

BRONZ SZITU LA A MAGYAR NEMZETI MÜZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN A Magyar Nemzeti Múzeum régóta őriz egy utóbronzkori

1 bronz szitulát (1-2. ábra), amely ez ideig nem igen vonta magára a kutatók figyelmét, egyedül B. G. Lindgren tett róla futólag említést.

2 A szituía igen hiányos állapotban maradt fenn, az egész feneke, valamint oldalának és peremének nem csekély része hiányzik. Teste 3 lemezből készült; egy lemez alkotja a fenékrészt, 2 oldallemez pedig a palástot. Utóbbiakat a többi szituIának megfelelően akként illesztették össze, hogy mindig az egyik lemez jobb széle fekszik rá kívülről a másik lemez bal szélére. Az oldallemezeket különben 7-7 szegecs fogta egymáshoz, míg a fenéklemezt a palásthoz 12 (vagy 13) rögzítette. Vállán 3 hornyolat fut körbe. Egymással átellenben, az edény hasának legöblösebb részén elhelyezett 2 térdszerűen megtört, kerek átmetszetű rúdfülét 3-3 kúpos szegeccsel erősítették fel. Mindezek alapján a hajdúböszörményi típusú szitulák közé tartozik.

3 Legnagyobb öblösödésén az oldallemezek összeillesztésénél megszakadó, 2 mezőből álló sávban trébelten díszített. A mezőket 1 -1 pontsor szegélyezte nagyobb, lencseszerű dudorok sorából álló keret veszi körül, míg oldalt egyetlen pontsor alkotja azt. A kereten belüli teret sűrűn egymás mellé helyezett és szinte vonalnak ható trébelt pontok szögben megtört, ferde sorai töltik ki. Az alsó keret alatt háromszögek sorakoznak, amelyek sűrűn egymás mellé helyezett pontok víszintes soraiból állanak. Alsó csúcsukon 1-1 kisebb dudor látható. A fülek a kereteit mezőn belül vannak felillesztve. Származását illetően közvetlenül semmilyen adat sem áll rendelkezésünkre. Régóta van a Múzeum gyűjteményében, de ma már nem állapítható meg, hogy mikor jutott oda. Hampel J. többek között Tiszanagyfalut is megemlíti, mint egy bronzedény lelőhelyét. Soraiból azonban kicsendül, hogy, noha a hivatkozott edény a Nemzeti Múzeum birtokába jutott, ismeretlen volt előtte. Viszont azt is megtudjuk tőle, hogy az egy nagyobb bronzlelet részét képezte, amelyet még 1813-ban találtak Tiszanagyfalun .

4 Az edényt a Nemzeti Múzeum első leltárkönyve, a Cimeliotheca, amelyből 1 A német szakirodalomban használt „Urnenfelderzeit" kifejezés a Kárpát-medence viszonyaira nem helytálló. Nagy sírszámú urnatemetők itt már a bronzkor elejétől fogva léteznek. E hazai viszonylatban tartalmilag nem találó kifejezést óhajtom pótolni, amikor a Reinecke féle időrendben Hallstatt A- és B-nek nevezett időszakot „utóbron^kor" névvel jelölöm. 2 Lindgren, B. G.,Om importén av Ungerska bronskärl i Nordisk bronsálder. Kulturhistoriska studier tillägnade Nils Aberg. (Stockholm 1938) 77., 77. j. 3 Sérült állapotából kifolyólag méretei csak becsülhetők. Mind a magassága, mind a perem átmérője 25-26 cm lehetett. Ltsz.: 52.32.92. 4 Hampel J., A bronzkor Magyarhonban. II. (Bp. 1892) 95.; III. (Bp. 1896) 161, 167.