Folia archeologica 20.
Pálóczi-Horváth András: A csólyosi kun sírlelet
112 PÁLÓCZI-HORVÁTH ANDRÁS rögzítő lyukak helye tételezhető fel. Amennyiben egyáltalán nem voltak lyukak, a páncéllemezeket bőrszeletekkel rögzíthették a vállakra 1 6. Nem lehet megállapítani, hogy melyik vállvértet melyik oldalon viselték. 4. Öv tartozékai (5-7. ábra): a) Csuklós csat (5. ábra 1 ; 6. ábra 1 ; 7. ábra 1), jó minőségű aranyozott ezüst; h = 12,6 (ebből a szíjlemez 10,4) cm. A finom munkájú,ovális csatkarika lapos öntéssel készült; sz= 3,6 (belül 3,05) cm. Aranyozása csak nyomokban maradt meg, leginkább a tengely sarkain. Az öntött pecek lapított gömb alakú középrészéből hátrafelé nyelv indul ki, amelyet a csat tengelyére hajlítottak. Az aranyozás leginkább azon a részen kopott le, a hegyhez közel, ahol a pecek állandóan ki volt téve az öv koptató hatásának. A szíj lemez egyetlen hosszú, téglalap alakú lemezből készült; sz = 2,6 cm. Közepén nyílásokat vágtak a tengely sarkai és a tüske rögzítő nyelve számára, majd a díszítés (poncolás és aranyozás) után ráhajtották a lemez két szárnyát a csatkarika forgótengelyére. Az összehajtás nem pontosan középen történt, ezért az alsó szárny 2 mm-rel rövidebb a felsőnél. A felső lemez nemcsak hosszabb, vastagabb is: 0,6-0,7 mm, míg az alsó V = 0,3-0,4 mm. A két lemezszárny közé kb. 3 mm vastag szíj került, melyet öt szegeccsel rögzítettek. A szegecslyukak a szíj lemez négy sarkában és közepén vannak, a díszítés után készültek. A középső és a csatkarika felé eső két szélső szegecslyuk-párt a felső lemezen elölről, az alsón hátulról ütötték. A szíjszorító lemez nyitott végén levő két-két lyukat egy irányból, elölről. Ez utóbbi lyukak körül erősen behorpadt az előlap, láthatólag nagyobb mechanikai hatásnak volt kitéve az anyag, mint a többi lyuk készítésekor. A szegecsek h = 0,6 ; a kettős kónikus szegecsfejek sz = 0,3 cm. A szíjlemez nyitott végén az alsó szegecs hiányzik. A lemez kikalapálása után és az összeszerelés előtt készült el a poncolt díszítés, melynek téglalap alakú keretelése és a hosszában végighúzódó hullámvonal két párhuzamos vonal közé beütögetett pontkörök sorozatából áll. Az inda-szerű hullámvonalhoz stilizált háromszirmú virágdíszek kapcsolódnak, melyek alakját a szirmok alatt húzódó félkörök hangsúlyozzák. Ezek a félkörök a keretelésen ülnek, az első és az utolsó virág ferde állásának megfelelően pedig a hullámvonalon. A díszítéshez háromféle poncolót használtak. A pontkörök leütéséhez, valamint a vonalak egyenes és erősen görbülő részeinek poncolásához külön szerszámra volt szükség. A poncolás után készült el a szíjlemez aranyozása, az ún. tűzi aranyozás régi eljárásával. 1 7 - A szíjlemez eredetileg a test görbületének megfelelően enyhén hajlott volt. A csatkarika felé eső harmadánál ezt a görbületet visszahajlították, valószínűleg a sír napvilágra kerülése után. Az esetleges többszöri hajlítgatás során keresztirányú, meg-megszakadó repedés keletkezett rajta. b) Övveretek (5. ábra 2-5; 6. ábra 2-5; 7. ábra 2). 4 db kerek, aranyozott ezüst öweret; átm=2,6; m=o,9-1,0; v=o,o3-o,o4 cm. Igen vékony ezüstlemezből körzővel kimért kerek lapokat vágtak ki - a veretek közepén látszik a körző beszúrásának helye. A veretek középső, 0,60-0,65 c m sugarú részét félgömb alakúra feldomborították. így enyhén lejtős karimájú kalap alakot nyertek. Mind1 6 Kalmár J., Sodronypáncélok és vértezetek. (Bp. 1958) 4. 1 7 Edvi Illés A., A férnek szerepe az iparmüvészetben. Az iparművészet könyve. III. Szerk. Rátb Gy. (Bp. 1912) I-.
