Folia archeologica 19.

V. Ember Mária: XVI–XVII. századi ruhadarabok a sárospataki kriptákból

182 V. EMBER M

ÁRIA lag selyemdamaszt, geometrikus mintával szőtt. Elejének szövetbélése töredékesen maradt fenn, a selyembélés teljesen elpusztult. Halcsonttal volt merevítve. Eleje hossza: 34 cm, háta hossza: 34 cm, derékbősége: 52 cm. (115—116. ábra). 16. Kislány vállfűzője. Selyemtaftból készült, nagyon töredékes állapotban maradt fenn. Szabása az előbbi vállfűzőhöz hasonló. Karöltője nagy, kivágása elöl négyszögű, hátul ék alakú, középen nyelv alakú nyúlvánnyal. Derékvonala elöl ék alakban lenyúlik. Keskeny vászonkötéssel szőtt ezüstpaszománnyal kétsorosán díszített és szegett. Elején 9—9 horogba akasztott vászonkötéssel szőtt selyemszalaggal szélesen volt fűzve. Eleje hossza : 18 cm, háta hossza nem állapítható meg, mert derékrésze elpusztult. Derékbősége: 32 cm (117. ábra). Az ábrázolások azt bizonyítják, hogy a XVI. század végén és a XVII. század első felében a kapcsokkal zárt és az elöl fűzős vállfűző egyformán kedvelt viselet volt. A korábbi típus kivágása elöl is, hátul is négyszögű, a későbbinél a háta kivágása ívesen felmagasodik. Ez az ív a XVII. század első negyedében mind keskenyebb, nyelv alakú lesz. A vállfűzők derékvonala a XVI. század végén egyenes, a XVII. század első felében csúcsosan lenyúlik. A vállpánt korábban egybeszabott, elég széles, majd két részből szabták, s a vállon karikákba fűzött szalaggal kötötték össze. A korábbi típusnál a fűzés még keskeny, a XVII. század elejétől mind szélesebbé vált. A paszománysávokkal való díszítést pedig később gazdag rajzú paszományrátéttel, csipkével, hímzéssel váltották fel. A vállfűzőt és a szoknyát többnyire ugyanabból az anyagból készítették és derékban a váll és a szoknya össze volt varrva. Az összevarrás szükséges is volt, mert a vállfűzőket abban az időben meglehetősen rövidre szabták, alig érték el a derék vonalát, s így a szoknya különben lecsúszott volna, annál inkább, mert sűrűn berakott, súlyosan omló anyagból készült. E kor magyar viseletét számos ábrázolás dokumentálja, ezek közül csak a legjellemzőbbeket említjük. Esterházy András feleségét, Kostka Annát a XVI. század végére jellemző viseletben ábrázolták a család nemzetségkönyvében. Elöl kapcsokkal zárt vállfűzője már derékban kissé lenyúlik. Nádasdy Ferencné Báthory Erzsébet 1594-ből származó arcképén (MNM) derékban egyenesre szabott vállfűzője keskenyen fűzős. W. Dillich krónikájában (1600) az „Vngarische Jungfraw" öltözetének vállfűzője szélesen fűzött. Esterházy Miklósné Nyári Krisztina két ábrázolásán (1624 és 1625) a vállfűző elejének fűzése olyan keskeny, hogy a négysoros gyöngyfüzér majdnem teljesen eltakarja. Nádasdy Pál feleségének, Révay luditnak arcképén (1633) a fűzés jóval szélesebb. A vállfűző derékvonala elöl kissé hosszabbodó, a fűzés elég széles, lefelé keskenyedő vonalú az Esterházy Ferencné Amadé Juditot ábrázoló metszeten (1650). A XVII. század elejének viseletére jellemző vállfűző-típust láthatunk Batthyány Boldizsárné Zrínyi Dorottya arcképén és Illésházy Gáspár feleségének, Thurzó Ilonának a ravatalképén (1648).

10 A XVII. század első harmadából származó magyar viseletnek legszebb és legelegánsabb képviselője Bethlen Gábor erdélyi fejedelem feleségének, Brandenburgi Katalinnak úri hímzéssel díszített bársony díszruhája a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében. A XVI. és XVII. század fordulójáról származó ábrázolásokon gyakran találkozunk csípőig érő, kör alakúra szabott női köpennyel. Ez a ruhadarab eddig múzeumaink gyűjteményeiben nem volt található. 1

6 Trophaeum ... 13.; MTKcs; Dillich, W., i. m. 30. b.; MTKcs. és Trophaeum ... 72.; MTKcs.; Trophaeum . . . 96.; MTKcs.