Folia archeologica 19.

Szakács Margit: Az 1885. évi Országos Kiállítás lengyel látogatói

217 vetlenül megérkezésük előtt, hogy a kormány politikai tüntetésektől tartva, nem jó szemmel nézi ezt a látogatást, sőt tudni vélték, hogy Török János budapesti rendőrfőkapitány a magyar belügyminisztertől határozott utasítást kapott minden intézkedésre, amellyel a politikai tüntetéseknek elejét vegye. A hírt, amely zavarkeltés célját szolgálta, a polgármester megcáfolta.

4 fia ezek a híresztelések el is terjedtek lengyel körökben, sokakat nem riasztottak vissza az utazástól. A közel 400 tagból álló társaság (270 fő Lembergből, 120-an Krakkóból) a legnagyobb külföldi csoport volt, amelyik a kiállítást meglátogatta. Vezetését E. Mochnadski lembergi polgármester vállalta. Vele jött felesége és leánya. Slachtowski krakkói polgármester, dr. Zoli, a krakkói egyetem rektora, W. Bielanszky, a krakkói biztosító intézet lembergi igazgatója a csoport nevesebb tagjai. Rajtuk kívül földbirtokosok, jogászok, törvényszéki elnökök, írók és nagy számban nők tartoztak a társasághoz. A csoport összetétele alapján is nyilvánvaló, hogy a kormány óvatosságának nem volt semmi alapja. A lengyel nemesség és értelmiség képviselőiből álló vendégsereg, az általános rokonszenv tüntetésektől eltekintve, nem keltett zavart, látogatásuk nem jelentett veszélyt a „közrendre". A lengyelek két városból érkezett csoportja szeptember 6-án találkozott Hatvanban. Sokan a fővárosból is ide érkeztek fogadtatásukra. Innen Budapestig vezető útjuk valóságos diadalmenet. Minden állomáson megállította vonatjukat a „lengvel-szeretet", úgy hogy délután 4 óra helyett háromnegyed hétkor futott be szerelvényük a Központi Indóházba, az 1884-ben megnyitott, későbbi Keleti pályaudvarra. A csoport budapesti fogadtatása minden addigit felülmúlt. Vasárnap lévén, már a kora délutáni órákban több ezer ember tolongott az indóház környékén. És a tömeg egyre nőtt. Megteltek a környező házak ablakai, a tér fái és a várakozó bérkocsik teteje. A rendet részben lovas rendőrök, részben csikós jelmezbe öltözött ferencvárosi banderisták próbálták fenntartani. A pályaudvaron tolongás, kívül áttörhetetlen sokaság a vendégek és a kocsik között.

3 Az érkezőket Ráth Károly, Budapest főpolgármestere fogadta, a lengyelek részéről a két polgármester válaszolt az üdvözlésekre. Azután megindult az ünnepélyes bevonulás a hullámzó sokaság közepette a Rottenbiller utcán és az Andrássy úton át a Gizella (Vörösmarty) térig. „A Damjanich utcánál torlódás, az Operánál meg kellett állni az emberek sűrű tolongása miatt. A tömeg sokszor tört ki lelkesedésben" — írják fogadtatásukról a riporterek. Hozzáfűzik, hogy a franciák ittlétekor is nyilvánult meg hódolat, itt azonban „egybefolyt minden, egy barátságos, sorsüldözött nép iránti rokonszenv nyilvánításában". A hivatalos látogatás két napra szólt és zsúfolt programmal indult. Még aznap este ismerkedési estélyen vettek részt az Európa szálló termében. Másnap délelőtt a kiállítást tekintették meg, délután a főváros által rendezett lakomán vettek részt, este a vendégek közül többen színházakat látogattak meg. Szeptember 8-án útjuk a Kerepesi temetőbe vezetett, ahol a Deák mauzóleumra és a szabadságharc lengyel vértanújának, Woranieczky herceg sírjára helyeztek koszorút, utána a Petőfi téren a költő szobrát koszorúzták meg. Ezzel a kétnapos látogatás véget ért, de lengyel vendégeink közül csak keve4 Uo. 36.; Képes Néplap és Politikai Híradó 1885. 36. 5 Fővárosi Lapok 1885. szept. 8.; VU 1885. szept 13.