Folia archeologica 19.

Bánkuti Imre – Hegedűs László: A Magyar Nemzeti Múzeum egy XVIII. századi szekrénye

EGY XVIII. SZÁZADI SZEKRÉNY 207 V ' Ж i /X /•. ИЯММТ o^^——————J— • •• 126. ábra sem, nem tudjuk meghatározni az egyes jelentősebb bútorkészítési központokat, irányzatokat, stb.

3 A szekrény értékét fokozzák azok a figurális intarziák, amelyek a két oldallapon és oldalélen, az ajtókon és az oromzat alatti mezőben helyezkednek el. A restaurálás folyamán kétséget kizáró módon megállapítottuk, hogy ezek a berakások utólag kerültek rá a szekrényre, mert készítőjük a már kész, sima borításra rákarcolta a figurális díszek kontúrjait, majd a borítást felvéste és helyükre beillesztette a díszeket. A jávorfából karcolással és vízfestéses tempera nyomait mutató technikával készült figurális berakások színvonala, rajza és kiviteli technikája alatta marad a szekrény egészét jellemző színvonalnak, minden bizonnyal dilettáns kezek munkája. Talán a szekrény tulajdonosa töltötte ki ezzel a munkával üres óráit. A figurák vizsgálata közelebb visz minket a tulajdonos meghatározásához. Az oldallapokon és oldaléleken látható virág- és állatdíszes berakások természete3 B. Oberschall Ai., Magyar bútorok. (Bp. 1944); Szabolcsi H., Régi magyar bútorok. (Bp. 1954); Voit P., Régi magyar otthonok. (Bp. 1943); Kaes? Gj., A bútorstílusok. (Bp. 1962) irodalommal.