Folia archeologica 19.

Gábry György: W. A. Mozart úti clavichordja

MOZART ÚTI CLAVICHORD

!A 1

9i Ez a nevezetes dokumentum — minden kezdeti bizonytalan és óvatos fogalmazása mellett — utóiratában végülis a lényeget erősíti meg; a 72 éves Carl Mozart, aki 15 éves korára emlékezik vissza, határozottan tud a Stein-szignatúráról. Egyébként nyilván J. N. Hummel mulasztása, hogy nem írja le közelebbről a hangszer külsejét és helyette az „örökség" tényét hangsúlyozza, amit viszont Carl Mozart — joggal — cáfolni igyekszik. Holott nyilvánvaló, hogy az idézett felirat későbbi eredetű. Sajnos, Haibel Jakab életéről és működéséről ez idő szerint nagyon keveset tudunk.

1

2 Ezt a hiányosságot talán e hangszer felbukkanását követő kutatói buzgalom pótolhatja majd. Annyi tény, hogy W. A. Mozart már említett 1778. októberi levele óta ez a kis clavichord nem felelt meg a zeneszerző igényeinek. Ez magyarázhatja Carl Mozart emlékét, miszerint az ő gyermekkorában Constanze Mozart neve ékeskedett rajta. Ilyenmódon pedig Mozart felesége bármikor odaadhatta hangszerünket húgának, vagy akár Haibel Jakabnak, mielőtt ezek — a múlt század első évtizedében — Magyarországra költöztek volna. Az sincs kizárva, hogy a felirat („Dieses Clavier gehört Mozarts Erben") akkor került a clavichord testére, midőn az Matizovich János kanonok tulajdonában volt. Egy azonban bizonyos: ezzel a hangszerrel újabb nagyértékű Mozart-ereklye került elő, amelynek hitelességéhez, a közölt dokumentumok tanúsága szerint kétség sem férhet. GÁBRY GYÖRGY 1

2 Lásd leginkább Wur%bach,C., Biographisches Lexikon. (Wien 1861) J. Haibel cikkét, részletes bibliográfiával.