Folia archeologica 19.

Huszár Lajos: A körmöcbányai veretű dutkák

KÖRMÖCBÁNYÁI DUTKÁK I 89 hat dénár értékben forog, addig a magyar dutka forgalmi értéke kilenc dénárban volt megállapítva. Figyelembe véve, hogy a magyar dutka nyers súlya 1,88 g, az 1619 óta vert lengyel új polturáké pedig 1,21 g volt,

1

1 a panasz nem volt alaptalan, és így könnyebben megérthető az általános ellenkezés a magyar dutkák forgalmával szemben. A dutkák verésének alkonyát a nádornak Lienpacher körmöci alkamaragrófhoz intézett leveléből lehet sejteni. Ennek a levélnek a bevezető részében említi a nádor, hogy rendelet ment korábban dutkák veretésére, mert a pénzverés, akárcsak a régi királyok idején, most is jó ligában, a bányajövedelmek keretében nem megvetendő hasznot jelent. Most azonban mégis olyan értelemben írt a császári tanácsosoknak a dutkák veretése felől, hogy az ne folytatódjék tovább, mivel több megye is kérte őt a dutkák veretésének a megszüntetésére, tekintve, hogy a lakosság teljesen tönkremegy ezek miatt. A helyzet ugyanis az, hogy ugyanazok, akik a szegény néptől az élelmiszert erőszakosan vásárolják e garasok kényszerű elfogadtatásával, nem akarják viszont ezeket elfogadni és vonakodnak fizetésükben átvenni. Ebből nem kis zavar keletkezik e pénzfaj forgalma körül. Reméli, hogy az uralkodó tanácsosai megoldják ezt a problémát.

1

2 E nádori levelet megelőzően pár nappal, febr. 3-án már írásban jelentette az alkamaragróf a felmerült sok panasz miatt, hogy ezentúl megint a régi szokás szerint fogja a beváltott ezüst értékét megküldeni, éspedig 3/4 részét dénárokban, I/4 részét pedig tallérokban.

1

3 Ez a jelentés voltaképpen a magyar dutkák veretésének a hattyúdala. A dutkák veretése Körmöcbányán tehát végeredményben elég rövid időre korlátozódott. 1622. október 24-én történt veretésükre nézve az első említés, és 1623. február 2-án már veretésük megszüntetéséről lehet beszélni. E rövid idő alatt nem készülhettek nagyobb mennyiségben és valóban nem is készültek, olyannyira, hogy az 1622. évi veretek ma már ritkaságoknak tekinthetők. Pénzrontásos korszakban, nyugtalan pénzügyi viszonyok közepette, idegen mintára vert pénzfaj volt ez, szokatlan a magyar pénzrendszerben, és nem is tudott beleilleszkedni annak hosszú évtizedek alatt kikristályosodott keretébe. Mindenképpen érdekes emléke azonban a Kipper-kor magyarországi szakaszának, és egyben kétségtelen tanújele a lengyel pénzverésnek a magyar pénzverésre gyakorolt közvetlen hatásának. H U S Z Á[R LAJOS í

1

1 Gmnowski, M., i. m. 210. 1

2 1623. III. 6. . . . Scripsimus etiam Dominis in administratione Regiminis Deputatis Sac. Caes. RegiaequeMattis Domini Domini nostri clementissimi Consiliarijs de cusione Dutkorum, ne ulterius continuetur, dum praesertim per quasdam Regni Hungáriáé Comitatus, ne in extremum Regnicolarum cudatur detrimentum, simus requisiti . . . Péch A., i. m. II. 603—6oj. LXVI. okm. 1

3 Pech A., i. m. II. 179.