Folia archeologica 19.

V. Ember Mária: XVI–XVII. századi ruhadarabok a sárospataki kriptákból

XVI XVII. SZÁZADI RUHÁK 173 114. ábra Alonso Sánchez Coello (Madrid, Prado). Az infánsnő ruhájának szoknyája tölcsér alakúra szabott, elöl paszomány csíkokkal. Szűkre szabott felsőrészét éppen olyan elrendezésben díszíti a paszomány, mint a leánykaruhát. Magas, álló gallérja fölött bőven berakott csipkefodor látszik. A hosszú, szűk ruhaujjból csuklónál szintén ilyen fodor bukkan ki. Válldísze hasonlóképpen háromsávos. A visszahajtott, kissé buggyos epolett két oldalát szalagfülek sora szegi. A spanyolországi ábrázolások közelebbi rokonságot mutatnak a nálunk viselt spanyol divatú öltözettel, mint az ebben a korszakban szokásos németországi ruhák. Ezek is magas, álló gallérúak, a nyaknál és a csuklón az ing csipkefodra látszik, de az epolett-forma válldísz rövid, buggyos újjá változik. Távol északon is találunk analógiát: Stränchäs székesegyházban levőjúremléken. Felirata: „HIC ISABELLA SERENISSIMI PRINCIPIS DNI JOANIS III SVECOR, GOTHOR, WADALOR, Q

3 REGIS FILIA PRIMOGENITA REQVIESCIT QVE OBIIT IN ARCE GRIPSHOLM MENSE IANUARIO ANNO SALUTIS MDLXVI". A ruha magas gallérjából és az ujjából kilátszik a ráncolt fodor, ujja a vállon díszített, szoknyája bővebben ráncolt. A síremléken látható párta a miénknél kissé szélesebb pánt, ezen is boglárok sorakoznak. A kriptában talált leletek között a magyar jellegű vállfűzős viselettípust több öltözet, ill. vállfűző és szoknyatöredék képviseli. Mind megegyeznek abban, hogy a szoknyák egyenes lapokból vannak összevarrva, derékban sűrűn berakottak és a vállfűzőhöz hozzá vannak varrva. A vállfűzők szabásuk alapján két csoportba oszthatók. Az egyik csoporthoz tartozóknak nagy négyszögletes kivágása van,