Folia archeologica 19.

Patay Pál: A tiszavalki rézfokos

i6 PATAY PÁL baltán levő öntési varrányt utánozták — a nyersanyag tulajdonságaihoz képest értelmetlenül — egy kőbaltán (5. ábra 3—4),

1

7 a másik esetben pedig a rézeszközök használattól peremessé vált fokának mintájára a kőbaltát is gombos fokkal látták el (6. ábra I—2).

1

8 Sőt azt is megjegyezhetjük, hogy utóbbi kőbalták a tőlünk nyugatra levő területeken elég gyakoriak is lettek, olyannyira, hogy végső soron ezek visszahatottak a rézbalták alakjára, amint azt a puchi rézbalta esetében megfigyelhetjük.

1

9 Nincs szándékomban ezen ismertetés keretében messzemenő fejtegetésekbe bocsátkozni, azonban amikor a tiszavalki rézfokost bemutatjuk, a dadi kőfokosra

20 is fel kell hívnunk a figyelmet, mint amely — leszámítva a nyersanyagok különbözőségéből természetszerűleg adódó alaki eltéréseket — számos azonos jellemvonást mutat a rézfokosokkal, de különösen éppen a tiszavalki példánnyal. Nem szükséges bővebben fejtegetnünk, hogy a dadi fokos alakja nem anyagszerű, azaz a forma nem abban a nyersanyagban született meg, mint amiből ezt a példányt kiképezték. Miként a fentebb bemutatott két példa, ez is fém- (réz-) eszközt utánoz. Kétségtelen, hogy Mozsolics A. meggyőzően mutatott rá arra a hasonlóságra, amely a dadi és borodinói kőfokosok, úgyszintén az utóbbiakkal rokon, A. Vulpe által felsorolt egyéb kő- és fémfokosok között fennáll (Trója ,,L" kincs, Tufa, Persinari, Poiana 17. sír).

2

1 Ezt a kört azonban Yulpe a rézfokosokkal is összefüggésbe hozta, amikor utóbbiakat a kerek átmetszetű balták — fokosok — A,

22 előbbieket В csoportjába osztotta. Kapcsolat tehát nagy vonásokban már csak a kerek átmetszetű test alapján is feltételezhető a rézfokosok és a dadi kőfokos között. Ha azonban utóbbi alakját analizáljuk, szinte minden jellegzetes vonását viszontlátjuk külön-külön a rézfokosokon, ill. azok számos példányán. A dadi kőfokos teste (különösen a fok felőli karja) kerek átmetszetű, miként az a fokosok alapvető jellegzetessége. Tengelye megtört, miként a rézfokosok jelentős részének is. Háta a nyéllyuknál enyhén megvastagodik, ami szinte azonos mértékben észlelhető a Baranya megyei példányon, de másokon is megfigyelhető. Foka gömbsüvegszerű és a testénél nagyobb átmérőjű, amiben feltétlenül a Baranya megyei és tiszavalki rézfokos gombjának utánzását láthatjuk. Ezek a példák meggyőzhetnek bennünket arról, hogy a bodrogkeresztúri kultúra rézfokosainak és a dadi kőfokosnak az alakja alapjában véve egy és ugyanaz. És ha utóbbi a karjának egyenlőtlen hosszából kifolyólag látszólag különbözik is a rézfokosok többségétől, a tiszavalki példány még e tekintetben is párhuzamot jelent vele, ugyanis ennél is határozottan rövidebb a fok felőli kar az él felőlinél. (Csak az arányokban van különbség; amíg a dadinál a két kar aránya 2:1, addig a tiszavalkinál 3:2.) 1

7 Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz. 98/1889—1, lelőhelye: Tolna megye, ill. 96/1902, lelőhelye ismeretlen. 1

8 Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz. 14/1949—1, lelőhelye: Tiszanagyfalu, ill. 113, 1894, lelőhelye: Okorág. 1

9 Mossier

, G., Eine Hammeraxt aus Kupfer von Puch, Niederösterreich. Arch. Aust. I (1948) 96—97., I. kép. 5

0 Mozsolics A., Acta Arch. Hung. 16 (1964) 217., i—2. kép. 2

1 Vitlpe, A., Depozitul de la Tufa çi topoarele cu ceafa cilindrica. SCIV 10 (1959) 266— 2742

2 A. Vulpe ezek között tárgyalja a sepsibesenyői és csókái rézbaltákat is(i. m. 268—270), amelyek azonban nem teljesen azonosíthatók a mi fokosainkkal. F. Schubert is a kerek átmetszetű balták külön típusaként említi az utóbbiakat (i. m. 279—280).