Folia archeologica 19.

V. Ember Mária: XVI–XVII. századi ruhadarabok a sárospataki kriptákból

168 V. EMBER MÁRIA юг. ábra gömbölyűén kötött selyemzsinórral szegett. Ilyen zsinór fedte a két oldalvarrást is. Elején 6—6 vászonkötésű ezüstfonálból szőtt i cm széles és 13 cm hosszú paszománysáv sorakozott három csoportba rendezve. A paszománnyal együtt kötötték meg a gombokat és a zsinórfüleket. A bélés függőleges és vízszintes irányban 5—7 cm távolságokban nagy öltésekkel volt a posztóhoz erősítve. Eleje hossza válltól: 110 cm, a nyakkivágástól: 97 cm, szélessége vállban: 28 cm, jobb eleje szélessége a karöltő vonalában: 19 cm, bal eleje ugyanott: 25 cm, alja szélessége: 78 cm. Háta hossza: 109 cm, szélessége vállnál: 76 cm, karöltőnél: 63 cm. Alja annyira töredékes, hogy a szélessége nem állapítható meg (97. ábra). A XVI. század utolsó két évtizedéből származó ábrázolásokon gyakran találhatunk ujjatlan mentét. Ezeknek a vállrésze, a fenti mentéhez hasonlóan, a váll vonalával egy irányban vízszintesen nyúlik ki. Az ujjatlan mente divatja továbbélt a XVII. század első felében is, akkor azonban a vállrészt úgy szabták, hogy szárnyszerűen felmagasodott. Az ujjatlan mentének ezt a korábbi típusát láthatjuk Báthori Istvánnak két arcképén, amelyek 1580-ból és 1583-ból származnak. Ezek a menték bokáig érnek és a gombokat nem kíséri paszomány sáv.

1

0 A sárospataki leletből származó mente a fentieknél rövidebb, és már megjelentek rajta a gombsort kísérő paszomány sávok. A XVII. századból való mentéknek nemcsak a válla szabása különbözik az előbbitől, hanem azokon a paszomány sávok szélesebbek és a gombok nagyobbak. Ilyen mentébe öltözötten ábrázolták Esterházy Sándort, Bossányi Gábort, Balassa Ferencet, Lónyai Zsigmondot, Majthényi Mihályt.

1

1 Fentieket figyelembe véve megállapíthatjuk tehát, hogy ez az ujjatlan mente a XVI. és XVII. század fordulójáról származik. 4. a. (XVIII) Leányka ruha (98. ábra) atlasz selyemből (38 lánc- és 44 vetülék1

0 Fraknó, Esterházy képtár és Kober Márton festménye Krakkóban. 1

1 Fraknói képtár és Trophaeum Domus Inclitae Estorasianae. (Wien 1800) 117.; Ortelius Continuatus, Das ist der ungarischen Kriegh-Empörungen . . . (Frankfurt a. M. 1665) VII., XII., XVII. táblák.