Folia archeologica 19.

V. Ember Mária: XVI–XVII. századi ruhadarabok a sárospataki kriptákból

155 I. е. (XVI) Öv. Egykor vörös, most vöröses világos barna, erősen sodrott selyemfonálból hurkolt ún. sprengtechnikával készült csipke jellegű sálöv. Ez a technika az őskori többszálas fonás továbbélése és továbbfejlődése.

2 Lényegében nagyon közel áll a vert csipke készítésmódjához. Mindkettőnél több fonalat kereszteznek, fonnak össze minta szerint. A különbség az, hogy az előbbinél keretre vetik fel, az utóbbinál párnára tűzik a mintának és szélességnek megfelelő számú fonalat. A kriptákból több ilyen öv kisebb-nagyobb töredékét emeltük ki. Méretük ioo—120 cm széles és 200—250 cm hosszú. Két vége mindegyiknek összefogott és az öv fonalaiból alakított ötágú, hosszú bojtban végződik. Ezt az övtípust a magyarok nem écherpe-szerűen viselték, hanem kissé megsodorva, az öv hosszától függően, kétszer vagy háromszor tekerték a derekuk köré, és a bojt fölött elöl, vagy jobboldalt kötötték csomóra. Viselésben tehát az öv csipke jellege nem érvényesülhetett, zsinórkötegnek tűnik, az ábrázolásokon azért nem lehetett azonosítani. Ebből a kriptaleletből került először napvilágra azonosíthatóan ez az övfajta s innen ismertük meg viselésének módját is. Négy kriptából emeltünk ki ilyen sálövet (VI, X, XVI, XX) és ezeken kívül még néhány apró töredéket. Három övből maradt fenn olyan nagy darab, hogy mintájuk jól kivehető. Egyiket — a fenti öltözethez tartozó öv mintáját — diagonális irányban kockásán mintázott, keskenyebb csíkban kockázott és szélesebb, háromszöges mintájú sávok egymásutánja teszi változatossá (92—93. ábra). A másik öv sávokra osztottan madaras mintával kötött. A fennmaradt darabon háromféle csík váltakozik. Egyiken kétfejű sasok sorakoznak, közöttük rombusz 2 Vogt, E., Geflechte und Gewebe der europäischen Stein- und Bronzezeit. Ciba-Rundschau 66 (1946) 2423.