Folia archeologica 19.

Patay Pál: A tiszavalki rézfokos

i6 i6 PATAY PÁL fekvő lelőhelyekről származók is. Budapest környéki előfordulásuk (Érd, Adony) nem meglepő, hiszen tudjuk jól, hogy bár ez a vidék nem tekinthető a kultúra törzsterületének, mégis egy perifériális csoportja települt itt meg a javarézkor folyamán. Erdély és az Alföld rézeszköz formái igen sok tekintetben megegyezők, tehát nem csodálkozhatunk, hogy az előbbi földrajzi egység keretében is feltűnnek a fokosok (Alsójára, Tövis). Igen valószínű azonban, hogy e közös előfordulásban ugyancsak volt szerepe a bodrogkeresztúri kultúrának, amelyről azt is tudjuk, hogy Erdélyben is megtalálható a hagyatéka. Baranya megyében viszont — eddigi ismereteink szerint — nem volt honos a bodrogkeresztúri kultúra. Mégis két fokost onnan is ismerünk (Hirics, közelebbről nem ismert lelőhely). Ha azonban ezeket tüzetesebben megvizsgáljuk, szokatlan jellemvonást fedezhetünk fel rajtuk, mégpedig azt, hogy nyéllyukuk nem kerek, hanem ovális. Ovális nyéllyuka van azonban a kiskőrösi fokosnak is, amelynek lelőhelye a bodrogkeresztúri kultúra törzsterületének már igencsak a szélére esik, viszont annak éppen a Baranyához közel fekvő részén. De hasonló nyéllyukkal ellátott két rézcsákányt említ M. Garasanin is Szerbia területéről, közelebbről nem ismert lelőhelyről.

1

3 F. Schubert pedig a Vidra típusú balták és Mugeni típusú ellentett élű csákányok sajátosságaként említi az ovális nyéllyukat.

1

4 Ügy látszik tehát, hogy a hiricsi, Baranya megyei és kiskőrösi fokost egy, a Kárpát-medence déli részén működött rézművesség állította elő, amelynek termékei azonban a bodrogkeresztúri kultúra népei körébe is eljutottak. Egyébként csak mint érdekességet említjük meg, hogy a bodrogkeresztúri kultúra nyugati, ill. déli perifériáján előkerült adonyi (5. ábra 2a—b) és deci (Szerémség) fokos

1

5 alakja mennyire azonos. A rézfokosok különböző alakjának kifejlődése a kőeszközökre is hatással volt, és utóbbiak sorában új formákat hozott létre. így a fényeslitkei temető egyenes testű rézfokosának kőből készült hasonmását megtaláljuk ugyanezen a lelőhelyen, egy ugyancsak az ásatás előtt feldúlt sír mellékleteként (2. ábra 4). Természetesen a nyersanyag eltérő voltából kifolyólag a kőfokos testének arányai módosultak. De csak kissé, úgy, hogy az eredeti alak még igen jól felismerhető. Viszont, hogy mennyire híven igyekeztek megközelíteni a minta eredeti jellegzetességeit, azt abban láthatjuk, hogy a nyéllyuk mellett azt az ékalakú bevágást is kidolgozták, ami a rézből készült példányokon a nyéllyuk kiképzése folytán természetszerűleg állott elő és amit legjobban a Győr vidéki (3. ábra 3a—b), vagy kevésbé jól éppen a fényeslitkei egyenes testű rézfokoson is észlelhetünk (2. ábra 3). Különben a fényeslitkeihez teljesen hasonló alakú kőfokost szolgáltatott a tiszavalki temetőnek egy, a rendszeres ásatást megelőzően feldúlt, valamint a Polgár-basatanyai temető 129. sírja is,

1

6 ami néhány szórványos lelettel együtt azt tanúsítja, hogy ez a típus nem unikumnak, hanem a kultúrára jellemzőnek tekintendő. A rézeszközök egyes sajátos jellegzetességének a kőeszközökön való utánzása egyébként is szokássá vált a rézkor folyamán. Ez ugyan már eddig is ismert tény volt, de itt ennek az igazolására két példát be is mutatunk. Az egyik esetben a réz1

3 Garasanin, M., Schaftlochäxte aus Kupfer in den Sammlungen serbischer Museen. BRGK 34 (1951—53) 69. (37—38- sz.), I. kép 13. 1

4 Schubert, F., i. m. 277, 280. 1

3 Brnnsmid, ]., Nahodjaji bakrenoga doba iz Hrvatske i Slavonije i susjednih zemalja. VHAD 6 (1902) 53., Ii. kép I. 1

6 В. Kut^idn /., i. m. 208., CX. t. 7.