Folia archeologica 19.

Horváth Béla: Árpád-kori faépítkezés nyomai Fonyód-Bélatelepen

ÁRPÁD-KORI FAÉPÍTKEZÉS I I 5 dús víztartalmú tőzeg, amely után világosszürke iszapréteg, az ún. „válófenék" következett. A „válófenék" alatt valószínűleg, több méter vastag, tőzeggel szenynyezett, sötétszürke agyagréteg húzódott (60. ábra). A terület rétegtani vizsgálata során megállapították, hogy a település helyén a világosszürke iszapréteg a felszíntől számítva egy méter, a Nagyberek egyéb részein 1,8—1,9 m mélységben jelentkezett.

1

2 Az 1934. évi feltárások során négy, fából készített épület

1

3 maradványait tárták fel, amelyek rövid ismertetését, a hiányos feljegyzések ellenére is, szükségesnek tartjuk megkísérelni. „A„ jelzésű épület Maradványai mintegy 6—7 m

2 nagyságú területen, a feltárás DK-i negyedében kerültek elő (61. ábra). Az épület alapját képező gerendák a tőzegre szórt rőzserétegen (62. ábra 1) feküdtek.

1

4 A talpgerendákon vízszintes helyzetű, ÉNv—DK irányban elhelyezett deszkák és vékonyabb karók alkották az épület padlózatát. A padlózat ÉK-i sarkában gyengén átégett, agyag tapasztású tűzhelyet figyeltek meg (63. ábra). Az épületnek megközelítőleg négyzet alakú alaprajza volt, a rendelkezésünkre álló adatok alapján az alábbi méretekkel: a DNy-i oldalon levő négyzetes keresztmetszetű, töredékes gerenda hossza 1,6—1,8 m, szélessége 15 —17 cm. Az ÉK-i oldalon talált, az előbbihez hasonló gerenda hossza 1,9 m, szélessége 12—14 cm. Az épület másik két oldalának pontos méreteit nem ismerjük, megközelítőleg azonosak lehettek a DNy-i, illetve ÉK-i gerendákkal. Az oldalak bizonytalan méretei miatt az épület alapterületének nagyságát 5—7 m

2-nek véljük. 1

2 Ugyanezt támasztotta alá az 1964. évi kutatás, a VII. és VIII. sz. kutatóárkokban. 1

3 Az építmények rendeltetése dr. Bacsák szerint nem, Gallus szerint lakóépület. 1

4 A talpgerendák meghatározásánál az alábbi szempontok szerint jártunk cl : a) méretbeni különbség a többi gerendától; b)a talpgerendák és a padlózat egymáshoz való viszonya.