Folia archeologica 19.

Bíróné Sey Katalin: II. Theodosius solidusának egykorú hamisítványa

II. THEODOSIUS SOL1DUSÁNAK EGYKORI) HAMISÍTVÁNYA 1966 nyarán Sárospatak és Sátoraljaújhely között, a végardói Kossuth Termelőszövetkezet területén egy V. századi bizánci solidus utánzata került elő.

1 Ez ad alkalmat arra, hogy kissé foglalkozzunk ezeknek a korabeli hamisítványoknak a kérdésével, amelyek az i.e. II. századtól a honfoglalás koráig nyomon követhetők a Kárpát-medence területén. Itt most nem a különböző kelta törzsek philippeus stb. utánzataira gondolunk — sőt ezeket teljesen elválasztjuk a következőkben adott anyagtól —, hanem azokra a római köztársaságkori és császárkori denárutánzatokra, amelyek az Alföldön és Erdélyben bukkannak fel szórványként és a különböző leletekben,

2 azokra a „szarmata" készítményeknek tartott II—

III. századi római dénárok bronzutánzataira,

3 primitív aureus- és solidus-hamisítványokra, amelyeken még nyomokban felismerhető a római előképérem típusa is, és a hasonló bizánci érmekre.'

1 A múlt évben szórványként előkerült aranyérem II. Theodosius császár solidusának megközelítően hű másolata (51. ábra 1—2 — eredeti nagyságban és háromszoros nagyításban). Az előlapon: D N THEODO — SIVS P F AVG, a császár pajzsot és lándzsát tartó mellképét páncélban, sisakban, szemben ábrázolták. A hátlapon: VOT XXIX—MVLT XXXXI Constantinopolist megszemélyesítő nőalak balra ül, glóbuson keresztet tart és baljában sceptrumot, lába hajóorron nyugszik, trónja mögött a földön pajzs, Tolsztoj 40. típus.

5 A szelvényben 00Á00. Összehasonlítva egy valódi verettel (51. ábra 3 — eredeti nagyságban) a következő különbségek tűnnek szemünkbe: az ábrázolás elnagyolt, az arc kidolgozatlan, a szem és a száj alig látszik, csak sejteni lehet helyüket. A pajzson az eredeti daraboknál minden esetben jól felismerhető egy jobbra vágtató lovas, itt értelmetlen pontok, foltok szövevényét látjuk. A lándzsát tartó kéz is elrajzolt. A hátlapon ülő Constantinopolis lábai aránytalanul kicsik, nagyméretűre kiképzett, hordószerű 1 A lelőhely a Ronyva folyó közelében fekszik, de annak árterületén kívül. Nyár elején mélyszántottak, ezután találták a solidust, amely a sátoraljaújhelyi Kertészeti Technikum közvetítésével került a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába (ltsz. : É. T. 122/1966). A területet 15X3 méteres sávban átvizsgáltuk aCsanda—Zalaváry-féle fémkutató műszerrel, minden további eredmény nélkül. Elszórtan vassalakot és fémlemez darabkákat — amelyek valószínűleg legújabb koriak —, továbbá jellegtelen cseréptöredékeket találtunk. A lelőhelyen és környékén építménynek vagy településnek nyoma nem volt. - Kerényi A., NK 46—47 (1947—48) 10—11.; Jónás E., AECO 1 (1935) 7—10. 3 Göhl Ö., NK 3 (1904) 77—87. ; Ua., NK 8 (1909) 144; Ua., NK 1 5 (1916) 57. 4 Ua., NK 5 (1906) 91—92. ; Ua., NK 10 (1911) J2—70.; S^alay Gy., NK 25 (1926) 203. ; Goh! Ö., 13 (1914) 22. ; Ua., NK 1 5 (1916) 57., 17. kép. ; és uo. 15. 5 Tolsztoj, I. I., Vizantijszkija moncti. (Peterburg 1912) 72.