Folia archeologica 18.

Kalmár János: Hunyadi Mátyás bécsi hadseregének pajzsai

HUNYADI MÁTYÁS HADSEREGÉNEK PAJZSAI 157 regkápa miatt. Védekezés esetében a test felé való fordítása szinte lehetetlennek bizonyult. Nyugaton ekkor a magasra felszökő elülső kápájú nyereg a „Hohes Zeug" divatozik, amely még inkább gátolja a pavéze mozgatását. A 15. számú pavéze példányunk jobb alsó sarka ferde síkban van levágva. A vágás iránya a „Hohes Zeug" felfelé nyúló kápájának oldalsíkjához igazodik. Egyes vélemények szerint ez a ferde levágás trófea összeállítás céljából történt. Pendant példánya azonban nem található, ez a feltevés tehát nem állja meg a helyét. Az ekként levágott sarkú pavéze alkalmasabb volt a lovas harcos szolgálatára, a ló nyakát nem sértette, a nyeregre támasztva kevésbé terhelte a gyeplőtartó kezet. Helytállhat tehát az a feltevésem, amelyet későbben alaposabban is igyekszem bebizonyítani, hogy a pavézéket a XV. század végén, vagy a XVI. század legelején csonkították meg. Térjünk ki néhány szóval a „pavéze" nevének eredetére. A középkori görögben a pajzs neve pabetzion, pavetzion, amely szó nagyobb méretű védő eszközt jelent. A középkori latinban pavisorius néven fordul elő. Francia neve pavois, olaszban pevese, ugyanúgy az oláh nyelvben is. Cseh neve pavéza, az északi szlávban paizs.

9 Téves tehát az az elterjedt nézet, hogy a pavese szó Pavia város nevével kapcsolható össze. PAVÉZÉK MÁTYÁS KIRÁLY BÉCSI FOGLALÁSA ELŐTTI IDŐBŐL Dolgozatunk legfőbb célja seregszemlét tartani Bécs Város Történeti Múzeumának kiállításán és raktárában őrzött 68 pavéze felett. A kronológiai vizsgálat nemcsak a pavéze ábrázolásainak divat szerinti változásaira vet élénk fényt, hanem a festőmesterek és műhelyazonosságok megállapításához is elvezet bennünket.

1

0 1. sz. A legkorábbi időre datálható példány — amelynek a kettős keretsávon belül eső legendája olvashatatlan — képes mezejét álló, valószínűleg női szent alakja tölti ki. A mélyen aláhulló ruha ujja az 1420—1430-as évek körüli divatot tükrözi. Ugyancsak legenda húzódik a felső képes mező és az alsó, pikkelyesen festett kisebb mező között. 2. sz. Korban csaknem azonosnak vehető az 1430. év körüli, ugyancsak olvashatatlan minusculás legendájú példány, amelynek képes mezejét a sárkányölő Szent György alakja díszíti. Alsó, kisebb mezőben ugyancsak pikkelyesen festett díszítést találunk. 3. sz. A múzeum kiállításának katalógusa még Mátyás király bécsi foglalása előtti időkre helyezi azt a két pavéze példányt, amelyek belső képes mezejét a sárkányölő Szent György alakja tölti ki. A lovag az 1470-es évekre kialakult teljes gótikus vértezetbe öltözött. Körülötte lebegő lángnyelveket látunk. A lovag hosszan megnyúlt, karcsú alakú, a sárkányon áll, jobbjában egyenes, kétélű kardját emeli csapásra, baljában kardhüvelyét tartja. A keretdíszítés hullámosan haladó lombozat, a felső sarkokban egy-egy rozetta kapott helyet. A lovag feje kendővel van lekötve. a Salamon F., A magyar hadi történethez a vezérek korában. (Bp. 1877) 86. 1

0 A pavézéket kronologikus sorrendbe szedve 1—68-ig tartó sorszámmal láttam el. A pavézék tárgyalásánál ezeket a számokat tüntetem fel. Dolgozatomhoz, technikai okok miatt, minden egyes pavéze képét nem adhatom közre, ezért a közölt példányok képe egy másik sorszámot kap.