Folia archeologica 18.

Mihalik Sándor: Adatok Mayer pápai és herendi gyárigazgató működéséhez

IPACS JÁNOS 1903—1966 Küzdelmes évtizedeket maga mögött hagyva, 25 éves múzeumi szolgálat után elhunyt Ipacs János hivatalsegéd. Emberszeretete, áldozatkészsége és becsületessége mindnyájunk számára közismert volt. Szerettük és megbecsültük, mert azok közé tartozott, akik zaj és hangoskodás nélkül művelnek nagy dolgokat. Dombegyházán élő dohánykertész hatodik gyermeke volt. 1903-ban született s amikor atyja az első világháborúban elesett, az alig 13 éves gyermekre hárult a családfenntartás minden gondja. Földet művelt, napszámba járt, később szénkihordással tengette életét. Alkalmazta a Sertésvágóhíd, Lőszergyár, de megbetegedése miatt utcára került és ismét alkalmi munkával volt kénytelen keresni kenyerét. 1941 októberében a Magyar Nemzeti Múzeum havibéres szolgának alkalmazta. A Történeti Osztály vezetője a törekvő, szorgalmas és megbízható dolgozóról hamarosan elismerően nyilatkozott és ezzel megkezdődött életének nyugodtabb korszaka. Ipacs János szerette a múzeumot, a múzeumi anyagot, munkatársait. Éveken keresztül mintaszerűen ápolta a rábízott raktárakat, szállította a műtárgyakat, mindenkor a legnagyobb körültekintéssel, gondossággal. Mint ember jólelkű, mint munkás precíz volt. Vidéki lakásából sokszázezer kilométert utazott a ledolgozott negyedszázad alatt, de panasz soha nem merült fel ellene. Rajongásig szerette a kiállításokat, múzeumi tárlatokat, rendezési munkálatokat s ha áldozatot kellett hozni a múzeumügyért, azonnal cselekedett. Ipacs János nem volt tudós, író, mégis akik ismerték őt hiszik, hogy maradandót alkotott. Ott van munkája minden tudományos dolgozatban, írásban, tanulmányban, ott van a porráégett lapidárium újjáépítésében, hangszer-, ötvös-, kerámia-, fegyverraktárunk kialakításában. Beszélnek róla a Budapesten megrendezett, nagy sikert elért kiállítások dokumentációi ugyanúgy, mint a vidéki városok tárlatai. 60 éves korában — 1963-ban — nyugdíjba akart távozni, de családi körülményei folytán, az orvosi rendelőt soha nem látott ember, tovább dolgozott.