Folia archeologica 18.
Mihalik Sándor: Adatok Mayer pápai és herendi gyárigazgató működéséhez
292 MIHALIK SÁNDOR a pápai városi tanácstól kér működési bizonyítványt, tényleg azonos-e azzal a Mayer Jánossal, aki — egy 1845. évi igazgatósági ülés egyik határozatának rendelkezéseiből következtetve — már 1841 óta a regéci porcelángyárral kapcsolatban állt. Ennek kiderítésére annál inkább is szükség volna, mert — szerintünk — nem bizonyítható az az állítás, hogy a hazai kerámiai készítményeken látható és az l-es számhoz, továbbá horgonyhoz is hasonló jegyek nem formaszámok, hanem Mayer János bélyegei. Amíg tényleg helyes, hogy azok valóban nem formaszámok, mert több kerámiai darabunkon a formaszámokkal egyidejűleg együttesen szerepelnek, addig viszont ezeket a nyílszerű jegyeket Mayer János bélyegének vélni téves és túlzás. A magunk részéről úgy gondoljuk, hogy ez egy olyan korongosnak a jegye, aki végigjárta azokat a gyárakat, amelyek készítményein ezeket a jelzéseket találjuk. Ez annyiban is helytállónak látszik, mert ezt a jelzést — a magyarországi készítmények keletkezése előtt — már a prágai kőedénygyárban is használták, miként ezt az Országos Iparművészeti Múzeumban az ebből a gyárból származó szép fedeles levesfazék is bizonyít. Ingatagok tehát a Mayer személyével kapcsolatban felállított tételek, jobb megalapozást igényelnek. A tárgyi és személyi adatok további bizonyítékaira van még szükségünk, hogy Mayer János tevékenységét, alkotó munkáját tényleg olyannak lássuk, amely valóban messze túlnő kortársain. Még nagyon sok konkrét, pozitív bizonyítékot kell ahhoz gyűjteni, hogy tényleg bizonyítható lehessen: ő az első olyan porcelánművészünk, akinek munkássága a legjelentősebben függ össze a magyar kerámia- és porcelángyárak történetével. Véleményünk szerint megnyugató hitellel ez idő szerint még az sem állapítható meg, hogy a pápai és a herendi gyárak élén az 1839 és 1840-es évek fordulóján igazgatói minőségben működött Mayer János valóban tényleg egy és ugyanazon személy azzal a Mayerral, aki 1843-tól mint felügyelő dolgozott a regéci porcelánt gyártó telkibányai gyárban. Ez a regéci porcelánt készítő mester a mesterségének kiváló művelője volt, ami abból is tükröződik, hogy a Sárospatakon 1845. július 14-én tartott igazgatósági ülésen részvevő Mayer János gyárigazgató érdemei fényes elismerésben részesültek, mert megállapították, hogy az a 10 000 forintból álló kölcsön, amely Moll József kassai nagykereskedőtől az uradalmi pénztár részére az elmúlt évben vétetett fel, a gyári jövedelemből kifizettetett „a Moll József 3000 frtban át vett debreceni raktár árának betudásával". Ekkor értesültek Mayer gyárigazgató tájékoztatásából arról is, hogy „most már a gyár oly helyzetbe jött, mi szerint holnaponként biztos tiszta jövedelmet képes előmutatni". 2 4 Az 1845. augusztus 26-i igazgatósági ülés egyik határozatából következtetni lehet, hogy a regéci porcelánnak e nagy fellendítője már 1841-ben került a regéci porcelánt készítő gyárral kapcsolatba. Ez a határozat ugyanis Mayer János telkibányai gyárigazgatót figyelmezteti, hogy a gyári pénztáron múlt 1841-ik évről fennmaradt követelései tekintetében, a fennforgó követelésének az uradalmi pénztárnál leendő kiegyenlítését eszközölje. 2 4 Országos Levéltár. Herceg Bretzenheim sárospataki egykori levéltárának maradványai közt az 1845. július 15-i igazgatósági ülés jegyzőkönyvében.
