Folia archeologica 18.
Gábry György: A tárogató
A TÁROGATÓ 259 116. ábra szerként, de a korabeli élet minden területén intenzíven használatban volt. 33 Kőszeghy Pál, Bercsényi házassága (1695) c. művében így írja le az egyik lakomát: Vacsorához ülnek s vannak nagy vigadván, Trombita-harsogást, sip-sikoltást hallván. 3 4 Apor Péter a Metamorphosis 3. részében (Az vendégségről és ebédről és vacsoráról) több adattal egészíti ki ezt a képet : „Mikor megittasodtanak az emberek, soknak énekes inasai voltanak, akkor énekelni kezdettek, valami szép magyar dolgokról énekeltették, néha szerelem énekét is mondottanak, kivált az nagy embereknek régi időben mikor mulattanak igen kedves muzsikájuk volt az török síp, egyszersmind az dob, akkor szép magyar nóták voltanak, s azokat futták, s annál ittak az nagyja az embereknek. Amely nótákat penig az síppal futtanak, ugyan indította az embereket, mind az italra, mind a vigasságra . . . Trombitáltak is némelykor, de azt úgy futták, mintha egy falka farkas ordított volna." 3 5 A lakomákon kívül — most már az egyes alkalmi funkciókat tekintve — többek között menyegzőkön is használták. Rettegi György, Lakodalmi solennitások c. feljegyzésében (1760) szintén említi: „így osztán nagy sereggel megindultak, török sípossal, akinek volt, s egyéb musikásokkal, úgymint hegedűs, gardonos és cimbalmosokkal oda, az hol a menyasszony szülei, vagy maga lakása volt." 3 e 3 3 Lásd különösen: Szabolcsi В., А XVII. század magyar főúri zenéje. A magyar zene évszázadai. I. (Bp. 1959) 211—280. 3 1 Uo. 222. 3 5 Mon. Hung. Hist. Script. XI. 330. 3 8 Szabolcsi В., i. m. 224.
