Folia archeologica 18.

Gábry György: A tárogató

A TÁROGATÓ 1853-ban, az akkor beinduló „Délibáb" c. folyóirat hasábjain gr. Fáy István, a nemzeti zene lelkes propagátora, felveti a tárogató problémáját.

1 Naiv túlzással hivatkozik arra a sürgető szükségre, miszerint ezt az „ős-eredeti" magyar hangszert — amelyet oly sokszor emlegetnek és oly kevéssé ismernek — haladék nélkül fel kell kutatni, és be kell kapcsolni izmosodó nemzeti kultúránk eleven vérkeringésébe. Felhívását így fejezi be: „Valyon nem találná-e hivatásköréhez méltónak a zeneegylet a tárgyat felkarolni s összeköttetések, tudakozódások által feltámasztani halottaiból egy a mostani világ előtt ismeretlen s a hajdankorból annyira elterjedt zenét." A szerkesztő ezt még megtoldja egy ígérettel: „Ha tisztelt honfiaink közül mások még többet tudnak e tárgy felől, ismereteiket nagy örömmel fogjuk közzé tenni lapjainkban."

2 A felhívásnak foganatja lett, mert még ez évfolyamban Virág Lajos ad hírt egy birtokában levő tárogatóról,

3 amelyet azután a Nemzeti Múzeumnak ajándékoz. Részletes leírásában — méretekkel és rajzzal — előadja, hogy a hangszer kezelője mintegy 20 évvel azelőtt halt meg, és 1814—1815 táján Somogyi Antal jászkun főkapitány beiktatásán másodmagával, felváltva szólaltatták meg a tárogatót. Ettől a kunszentmiklósi Selyem Istvántól került hozzá a közölt példány. Fáy gróf és Virág Lajos kezdeményezése nyomán a múzeum évről évre gyarapodott hasonló darabokkal ; hosszú ideig jóformán csak ez jelzi, hogy a kérdés még foglalkoztatja a közvéleményt. Néhány cikk is megjelent a lapokban, de szélesebb körű érdeklődés csak 1859-ben (Kazinczy Ferenc születésének centennáriumán) bontakozik ki, midőn a Vasárnapi Üjságban ismét Fáy István éleszti a kutató buzgalmat.

4 Az esztendő folyamán egész sereg közlemény lát napvilágot, amelyek mind a tárogató-üggyel kapcsolatosak.

5 Ezek közül nagyon sok érdekes és — a hangszer jövőjére nézve — előremutató megjegyzés is akad. Nyitráról közlik például, hogy „a tárogató egészen el nem veszett, mert az Nyitrán csakugyan feltalálható még. Magam is hallám azt — írja a cikk írója — deák koromban fújni Palugyai Imre nyitrai püspök beiktatásán. Á nyitrai tárogató a Ligats-család tulajdona, apáról fiúra száll és ezek birtokában feltalálható. Ligatscsaládbeliek fújták e hangszert a bandériumban. . . Azon becsületes Ligats nevű polgár, kinek e hangszer birtokában van, apjától örökölte azt, és fújni is tudja úgy, a mint azt apjától gyermekkorában megtanulta. Hangszerétől megválni nem akar, de különben nem is nagy baj, mert a jelen tárogató Nyitrán készült a régi megromlott tárogató után, és a mester, ki azt készíté, még máig is él, s mint esztergályos-mesterember keresi mindennapi kenyerét".

6 1 Fáy /., Délibáb 1853. 126. 2 Uo. 3 Uo. 186. 4 Vasárnapi Újság 1859. 176. 5 Uo. 476., 501., 512., 534., 549., 560., 571., 584., 597., 609. 6 Uo. 476.