Folia archeologica 18.

V. Ember Mária: Magyar viseletformák a XVI. és XVII. században

222 V. EMBER MÁRIA Szabásukról ezek pontosabb tájékoztatást nem nyújtanak, csak annyit tudunk, hogy hosszú, hosszú ujjú, galléros vagy gallér nélküli.

4

5 A magyar öltözethez tartozó nadrág szűk, szabása évszázadokon át nem változott. Elején a hasítékot ellenző fedte, amit a nyugat-európai divattal ellentétben sohasem díszítettek. Szára féllábszárig fel volt hasítva, s rendszerint ezüstből készült kapcsok zárták. Talpaló vagy harisnya formára szabott bőr kapca volt rávarrva. Derékon szíjjal erősítették meg. A XVII. század közepétől nadrágtartót is használtak. A nadrághoz tartozó, lábszárakat védő ruhadarab volt a salavári. Viselésmódjáról Apor tájékoztat: „salavárit is viseltenek az ifjú legények. . . az nadrág hasítékjáig ért a salavári, ott belől, nadrágon ezüst vagy selyem sinór lévén varrva két renddel, az sinórok végiben fél ujjnyi ezüst, vastag tők, azokat sinóron álltai vonták a salavári lyukain s úgy kötötték az nadrághoz".

4

6 Ilyen ruhadarabra enged következtetni Bethlen Miklós, amikor azt írja, hogy sáros időben a cipőt és a salavárit levetette, mielőtt a szobába ment.

4

7 A lábbeli divatban a magyarok mindig a középúton jártak. Sem a nagyon hegyes, sem a túlságosan széles orrú cipőt nem viselték. A magas, puha szárú csizma sarkára, néha az orrára is, patkót verettek. A csizma szára olyan magas volt, hogy az elől felfelé ívelő része a térdet fedte. Ilyeneket láthatunk a már fentebb említett XVI. és XVII. századi ábrázolásokon.

4

8 A nagyon magas, puha szárú csizma szárát mégis kötötték, hogy le ne csússzék. Apor is említi a térdkötő használatát: „Az csizmájok szárát alól az horgas inakon szép térdkötővel megkötötték ; az jó két ujj széles volt, csatt némelyikének ezüstből, az térdkötő vagy majczból, vagy bagariából volt, vagy közönséges szijjból volt, az kötőnek az vége az kivel megkötötték vagy cifra selyemrojt volt, vagy az szíjából való cifrázás". Két részből álló lábbelit is viseltek, ami bokán felül érő, belső oldalán fűzős, vagy csak hasítékkal ellátott bőrkapcából és vas sarkú papucsforma félcipőből, vagy pántos, bocskorhoz hasonló saruból állott. (Mindkét típusú lábbelit őrzi a Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűjteménye.) XVII. században a kapca a félcipővel eggyéolvadt és magas szárú, belső oldalán fűzős cipő vált belőle. A XVI. és XVII. századi metszeteken, festményeken nagyrészt ilyen kétrészes, vagy már egybe varrott cipőben ábrázolták a magyar ruhás főurakat, nemeseket és polgárokat.

4

9 A XVI. században leggyakrabban viselt fejfedő volt a rövidszőrű prémből vagy bolyhozott nemezből készült süveg, felálló karimáján elől, vagy kétoldalt 4

5 Z. Horváth Mátyás és testvére, Kata, Károlyi Mihályné között megejtett osztás, 1579. Radvánszky В., i. m. II. 45. ; Ingóságok összeírása (Кару), 1580. Uo. II. 50. ; Báthory István országbíró pótvégrendelete, 1603. Uo. III. 225. ; Thurzó Imre özvegyének Nyári Krisztinának és árváinak: Erzsébetnek és Krisztinának a lethavai várból kiadott ingóságok, 1623. Uo. II. 240. ; Néhai nemz. Berényi András ingatlan és ingó vagyonának nemz. Ocskay István és Berényi András árvái részére hivatalosan megejtett leltározása, 1633. Uo. II. 262. ; Berényi Györgynek a bodoki várkastélyban levő ingóságai, 1656. Uo. II. 320—321. 4

6 Apor P., i. h. 4

7 Bethlen Miklós önéletírása. I. (Bp. 1955) 191. 4

8 I. Rákóczi György arcképén, Bertelli metszetén, a református erdélyi diák képén. Toppeltinus, L. Origines et occasus Transsylvanorum. (Lugduni 1667) III, VIII. t. 4

9 Bertelli F. A magyar nemes. Vecellio, С., i. m. II. 416.; Dillich, W., i. m. 28

a, 29

a ; Báthory István Krakkóban levő arcképe, 1583. Illésházy Gáspár ravatalképe, 1648. Esterházy Sándor képmása. 1655. Batthyány Kristóf, 1665 körül. Esterházy Pál díszruhás arcképén, 1681.