Folia archeologica 18.

V. Ember Mária: Magyar viseletformák a XVI. és XVII. században

220 V. EMBER MARIA Három galléros mentén kívül egy csausz, vagy kocsismente, egy vállba vágott és egy csonka ujjú, vagy török mente. Berényi György ingóságainak jegyzékében szintén többféle mente elnevezést találunk: a subamenték posztóból készültek és prémmel béleltek, a vállba vágott menték egy része prémmel bélelt, más része selyemszövettel. A felsőruhát, a cserkeszmentét és a köpenyeget is posztóból szabták. A Balázs deák mente anyagáról nem tájékoztatnak a leltárak.

4

0 Némelyik elnevezés egyéninek, sőt önkényesnek hat, ma már ezeknek a ruhadaraboknak a szabása nem rekonstruálható, a fennmaradt ábrázolásokkal sem hozható kapcsolatba. A csonka ujjú mentét a XVI. sz. közepétől kezdve sok ábrázolás örökítette meg. Ilyet visel a „Nobilis Hungarus" F. Bertelli 1563-ban készült metszetén. Illésházy Gáspárt csonka ujjú mentébe öltöztetve ravatalozták fel 1648-ban.

41 A csonka ujjú menték ujját néha a belső oldalon félkör alakú kivágással tették kényelmesebbé, mint az Eszterházy-gyűjteményben levő lila bársony mentét (105. ábra). A csonka és hosszú ujjú mente között átmenetnek tekinthető a háromnegyedes ujjal ellátott. Ujja a XVI. század II. felében bő volt, amint Thököly Sebestyén címeres levelén levő alak öltözete mutatja (1572). A XVII. században a mente ujja szűk, mint Rosa Imre a garamszentbenedeki konvent Íródeákja képén (XVII. sz. közepe). A református erdélyi diákot kis hasítékkal ellátott hétnyolcados ujjú mentében ábrázolták a XVII. században. I. Rákóczi György arcképén szűk, csuklóban gombolt, leppentős hosszú ujjú mentét viselt. Még hoszszabb Batthyány Kristóf főpohárnokmester hátára vetett mentéjének az ujja, egészen térdig ér (Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok). A református lelkész XVII. századi ábrázolásán vállba vágott, bokáig érő ujjú mentét visel.

4

2 A XVI. században subának nevezett felsőruha még megtartotta a XV. századi Európa-szerte viselt elnevezést, a ruhadarab azonban a mentével azonosult. 1621-ben Bethlen becsüsei subának nevezik a PálíFy István által előbb mentének jelölt ruhadarabot. A század közepén a suba-mente elnevezés még elmosódottabbá teszi a kettő közötti különbséget. A suba is, mint a mente, lehetett hosszú és csonka ujjú. Az előbbiektől megkülönböztetik a leltárak a felsőruhát, ami általában hosszú ujjú, galléros, vagy gallértalan.

4

3 Felső öltözetként viselték a palástot is. Lehetett hosszabb vagy rövidebb, a XVI. században majdnem bokáig ért, azután a mente hosszának változásával, a palást is rövidebbé vált. C. Vecellio könyvében az erdélyi fejedelem jobb vállán gombbal összefogott brokát palástot viselt.

4

4 1690-ben Esterházy Dániel palástja álló galléros és rövidebb szabású (106. ábra). Kovács Lőrincz címerképén (1631) a lovas hosszú, bő palástba öltözött. A köpönyeg elnevezés is többször előfordul a leltárakban, bár kisebb számban mint a menték, de külön csoportot képezve. 4

0 Radvánszky В., i. m. II. 303. ; Berényi Györgynek a bodoki várkastélyban lévő ingóságai, 1656. Uo. II. 320. 321. 1

1 Magyar Művelődéstörténet. III. 102. és ravatalkép MTKCs. 4

2 Szendrei J., Arch. Ért. 1891. 402. ; Magyar Művelődéstörténet. III. 370., 426. 475. 4

3 Báthory István országbíró pótvégrendelete, 1603. Radvánszky В., i. m. III. 225. ; Néhai nemz. Berényi András ingatlan és ingó vagyonának nemz. Ocskay István és Berényi András árvái részére hivatalosan megejtett leltározása, 1633. Uo. II. 262. 4

4 Vecellio, C., i. m. II. 413. „Habito del prencipe di Transilvania". Trophaeum ... 148. ; Szendrei J., Arch. Ért. 1892. 132.