Folia archeologica 18.

V. Ember Mária: Magyar viseletformák a XVI. és XVII. században

MAGYAR VISELETFORMÁK 215 köznemest. A kézfej felett a kézelő hegyesen kiszélesedik, ez változik a XVII. században leppentővé, amit föl- és lehajtva is viselhettek. A körül egyforma széles, kissé tölcséresen elálló kézelőt le is lehetett hajtani, amint ezt Jost Amman „Vngaricvs eqves" ábrázolásán láthatjuk.

2

5 Cesare Vecellio két metszetén ábrázolja a magyar nemest, mindkettőn felhajtott kézelős dolmányba öltözötten.

2r> Zárai Lázár (1533) és Szutyori Szabó Lukács címere (1549) szablyát tartó kart ábrázol, mindkettőn felhajtott kézelős dolmányujj.

2

7 A XVII. sz. első két harmadában kedvelt viselet volt az ún. síp-ujjú dolmány. Ez könyökig elég bő volt, onnan lefelé szűkült és kb. 15 cm hosszú hasítéka apró gombokkal vagy kapcsokkal zárt. Az ujj végének félkör alakú nyúlványa a kézfejre borult. A lehajtott kézelő sorvadt félkörös leffentyűvé, amely a század harmadik harmadában keskeny szögletes alakúvá vált. Ezt a formát nevezték kutyafülnek. Az előbbi típust mutatja a fentebb említett dolmány, ami a Bánffy családtól maradt fenn (Magyar Nemzeti Múzeum), azonkívül I. Lipót koronázási öltözetéhez tartozó dolmány 1657-ből (Iparművészeti Múzeum). E két dolmánynak az álló gallérja kissé ívesen magasodik, az előző évszázad magas gallérjainak emlékét őrizve. Ilyen dolmányt visel Esterházy Sándor 1655-ben (103. ábra) és Batthyány Kristóf főpohárnokmester 1665 körül készült arcképén. Az utóbbi típust képviseli az Esterházy-gyűjteményből ránk maradt négy dolmány. Ezeknek egyike dohányszínű bársony, teljesen borítja az igazgyöngy-rozettákkal emelt arany—ezüst dorn ború hímzés. A másik Esterházy Miklós nádor eljegyzési dolmánya, meggyvörös atlaszselyem, arany- és ezüst fonálból alakított, csipkeszerű díszítés fedi a fénylő selymet. Két dolmány bársonyból készült, arany—ezüst vert csipkével teljesen borítva. A dolmány fölé különböző szabású felső köntösöket öltöttek, ezek közül legáltalánosabb, leggyakrabban viselt volt a mente. Általában hosszabbra és bővebbre szabták a dolmánynál, bár egy korszakban többféle forma is volt divatban. Rövid mentéről is ismerünk néhány ábrázolást a XVI. század közepe tájáról. Hodászy András címerképén (1558) álló vitéz majdnem bokáig érő dolmány felett, rövid, testhezálló mentét visel.

2

8 Az 1566-ból származó ábrázoláson Zrínyi Miklós prémbélésű mentéje alig ér csípőn alul. Gallérja nagy, kerek, a hosszú ujj vállhasítékán dugja ki a karját. Oláh Miklósnak, a nagy humanista főpapnak (1493—1568) mentéje, amit gyermekkorában viselt, szűk, derékig testhezálló, onnan lefelé erősen bővülő. Nagy sarkos gallérja lehajtott, a mente aljáig leérő hosszú ujja vállánál a bevarrással párhuzamosan hasított. Ezen kellett a kart kibújtatni és a hosszú ujj hátra függött. A csípőn kétoldalt hasíték, a baloldali a kard markolata számára. A XVI. századból fennmaradt mente (az ún. Mátyás kabát) szabása egyedülálló az ilyen ruhadarabok között. Csípőn alul ér, válltól lefelé egyenletesen bővül, kiterítve körcikk alakú. Háta 24 cm-rel hosszabb, mint az eleje. Két lefelé bővülő elejéből, két, nagyjából háromszög alakú oldalrészből egy lefelé kissé keskenyedő hátrészből áll. A mente aljáig érő ujja lefelé szűkül, lent egyharmad hosszúságban az összevarrást nyitva hagyták. Vállnál elől, az ujjabevarrás mentén hasíték. Nagy lehajtott sarkos gallérja a vállra és a 2

5 Magyar Művelődéstörténet. III. 296. 26. 2

6 Vecellio, C., Habiti antichi et moderni di tutto ilMondo. II. (Venetia 1598) „Habitod'ungaro et crovatto nobile" és „Ungaro nel suo proprio et vero habito" 414, 416. 2

7 Szendrei J., Arch. Ért. 1891. 386—409. 2

8 Uo. 400.