Folia archeologica 18.
Patay Pál: Adatok Budapest környékének újkőkorához és rézkorához
20 PATAY P ÁL A fentebb ismertetett leletekkel kapcsolatban elmondottakat figyelembe véve a következőképpen foglalhatjuk össze az újkőkor és korai rézkor alakulását Budapest környékén. A vonaldíszes kerámia népe, amely a Dunántúlon az újkőkort képviseli, Budapest környékén nemcsak a jobb parton települt meg (Budapest—Tabán, Békásmegyer 3 4), hanem a Dunakönyöktől keletre fekvő dombvidéken (Penc— Sügyipuszta 3 5), sőt az onnan kiinduló Gödöllő—ceglédi dombokon is (Pécel, Mende). Az, hogy a budapesti dunai átkelőhelytől keletre eső vidék is a vonaldíszes kerámia népének birtokában volt, nem csökkenti az átkelőhelynek már az újkőkorban sem lebecsülendő történetföldrajzi jelentőségét, amire a békásmegyeri telepen és a nagytétényi sírban talált, a bükki és tiszai kultúra tipikus formáit jelentő leletek szolgáltatnak kétségtelen bizonyítékot. 3 6 De ezt a jelentőséget domborítja ki az a tény is, hogy a Budapest környéki újkőkori anyagban déli (Vinca) hatások is észlelhetők, mint pl. mind a nagytétényi, mind a békásmegyeri sír egyes edényeiben, de amely még a bicskei leletek között is megnyilvánul. 3 7 A vonaldíszes kerámia legidősebb szakaszából még nincsenek leleteink Budapest környékéről, de minthogy a Dunántúlon ilyenek ismeretesek, nincs okunk feltételezni azt, hogy ezt a területet elkerülték volna. Az viszont a tárgyalt leletek világában biztos, hogy az általunk vizsgált terület, mind a Duna jobb partja, mind pedig a Dunától keletre lévő löszdombok vidéke, a vonaldíszes kerámia kultúrájának középső (kottafejes) és hatal (zselizi) időszakában éppen ezáltal a kultúra által volt benépesítve. A vonaldíszes kerámia kultúráját, elterjedésének délkeleti részén, közelebbről a Dunántúlon, a Kisalföldön, beleértve a Dunától északra levő szlovákiai területet is, Alsó-Ausztriában, valamint a Morva medencében, a festett kerámiák több csoportja váltja fel. Ilyenek: a lengyeli kultúra Zengővárkony által jellemzett csoportja a Dunántúl déli részén, a Luzianky csoport Szlovákiában és nem utolsósorban a morva festett kerámia Ausztriában és Morvaországban. Ezek a részben helyi, részben nagyobb jelentőségű csoportok, bár több tekintetben különböznek egymástól, nagy vonásokban kétségtelenül rokonok s minden bizonnyal azonos gyökerekből fakadtak. Nem vagyunk elsők azt a véleményt illetően, hogy a fentebb említett területen található festett kerámiás kultúrcsoportok a vonaldíszes kerámiára nyúlnak vissza. Mégis, ezt a feltevést mi is megerősíteni szeretnők. Mindenekelőtt is feltűnő az, hogy az említett festett kerámiájú, egymással rokon kultúrcsoportok csakis azon a területen találhatók, amelyeken korábban a vonaldíszes kerámia kultúrája élt. A Kárpát-medencében ugyan találunk az újkőkor végső szakaszában más kultúrcsoportokat is, amelyekre jellemző az edényfestés (tiszai, herpályi kultúra stb.), de ezek jól elválaszthatók az általunk tárgyaltaktól. A területi elhatárolódás még a Budapesttől keletre fekvő vidéken is beigazolható, amennyiben a Gödöllő—ceglédi dombvidéken, ahol, amint éppen 3 1 Tompa F., Budapest története 1/1. (Bp. 1942) 17 sk. 3 5 Lásd 14. j. 3 6 Gallus S., Arch. Ért. 49 (1936) 85. ; Tompa F., Budapest tört. 18—21. 3 7 Gallus S., i. m. 47. kép. ; F. Petres É., i. m. 26—27., 4. ábra. ; Banner 7-, BpR 15 (1950) 14 sk.
