Folia archeologica 18.

Huszár Lajos: A visegrádi pénzverde a középkorban

198 HUSZÁR LAJOS jeggyel ellátott pénzeket lehet visegrádi vereteknek tekinteni, annál is inkább, mert ez a verdejegy a többi ismert működő pénzverő nevével nem azonosítható. Ilyen alapon a CNH.II.308A dénár L—V 1524 és 1525, majd V—L 1525, továbbá a CNH.II. 309 dénár L—V 1524 és 1525 változatait tekinthetjük visegrádi veretű pénzeknek. E jegy összetételében az L és V értelme Ludovicus, illetve Visegrád, a V—L pedig ugyanennek fordított elhelyezése. A CNH.11.309 dénárokon az előlapi címer mellett R-liliom foglal helyet. Ennek értelme nem ismeretes, éppen ezért ezeknek a dénároknak a visegrádi eredete egyelőre csak feltételezett az L—V pénzverőjegy alapján, de nem teljesen bizonyított.

1

2 A nova moneta veretése országszerte körülbelül 1525 közepéig folyt. Sok baj volt azonban ezek forgalma körül és emiatt az 1525. évi rákosi o. gy. 20—23 art. elrendelte, hogy vissza kell térni a régi jó pénz veretéséhez és olyan dénárokat kell készíteni, mint I. Mátyás—II. Ulászló korában. Körmöcbányán már 1525ben meg is indult az antiqua moneta kibocsátása, a többi verdében azonban, így a visegrádiban is, csak 1526-ban folyt a régi pénzláb szerinti dénárok veretése a fennmaradt éremanyag tanúsága szerint. Az antiqua moneta veréséhez a nyersanyag elsősorban a nova moneta beváltásából került ki. A nova moneta átveretésére Thurzó Elek tárnokmester kapott engedélyt. Kitűnik ez azon szerződésből, melyet 1526. május 16-án Budán kötött a Fuggerekkel. Ebben Thurzó Elek elzálogosítja a javait, 20—30 000 Frt erejéig, mely összeg a silány 4 latos pénz beváltásához kell, amiből 8 latos új pénzt veret. Egy további, aug. 1-én kötött megállapodásban az is benne van, hogy a haszon fele a királyt illeti.

1

3 Az említett Thurzó Elek a Thurzó féle bányavállalatot megalapító és 1508-ban elhúnyt Thurzó János fia volt. Minthogy két testvére, György és János, a vállalkozástól visszavonultak, ő vitte tovább egy ideig a vezetést. 1517— —1520. években a körmöci kamara grófja volt éspedig egy ideig fivérével Györgygyei együtt, majd annak Augsburgba távozása után egyedül. 1520-ban elvették tőle a kamarát, de rövidesen kincstárnoki kinevezést nyert és előbb 1521—1524. években viselte ezt a tisztséget, majd 1525-ben újra tárnokmesteri (summus thesaurarius) kinevezést nyert. 1543. január 25-én hunyt el.

1

4 A visegrádi pénzverdével kapcsolatban 1526. évből szintén ismeretes néhány adat, ugyancsak a királyi számadáskönyvekben történt feljegyzések alapján. Ezek szerint ez év május 28-án azoknak a pénzverőknek, akik a király parancsára Budára érkeztek és innen pénzverés végett Visegrádra utaztak, útiköltség kiutalásáról van szó.

1

5 Majd június 3-án Marsocky József részére kifizetett utazási költség van bejegyezve, akit Visegrádra küldenek a király levelével, hogy a 1

2 Jeszenszky G., NK 26—27 (1927—28) 127 sk. megjelent tanulmányában 22. sz. alatt említi ezt a veretet, de szintén kétesnek véli. 1

3 Kuli, J., Zur Geschichte der Münzstätte Kremnitz. Monatsblatt d. Num. Ges. Wien 1889. 301—302. 1

4 Pech A., Alsó Magyarország bányamívelésének története. I. (Bp. 1884) 112—114. ; Krizskó P., A körmöci régi kamara és grófjai. (Bp. 1880) 61. ; Thallóczy L., A kamara haszna. (Bp. 1879) 225. ; Nagy /., Magyarország nemes családai. XI. (Pest 1865) 204. 1

5 ... Eodem die cusoribus monetarum qui de voluntate Re Mtis Budám vénérant et deinde ad Wyssegradum jussu Mtis suae ad cudendam Monetam profecti sunt, pro expensis et solutione curruum kochy dati sunt in bona moneta per duo fl. 15 . .. Engel J. Ch., Monumenta Ungarica. (Buda 1809) 187.