Folia archeologica 18.

Kalmár János: Hunyadi Mátyás bécsi hadseregének pajzsai

186 KALMÁR JÁNOS PAVÉZÉK MÁTYÁS KIRÁLY BÉCSI FOGLALÁSA UTÁN Mátyás király halála után Bécs városa felszabadul a magyar szolgálatban álló cseh zsoldos gyalogság megszállása alól. Az őrség lefegyverzésével a támadóés védőfegyverek hadizsákmányként a győztesek birtokába kerültek és besorozták Bécs városának Hadszertárába. Ügy találjuk, hogy a pavézék egynéhányát, amelyek a Mátyás király-féle megszállásra emlékeztettek — a magyar és a Hunyadi címerrel ékítettek közül — emlékként megőrizték, a többi példányt későbben Bécs város címerével festették át. Azokat a példányokat, amelyek heraldikai szempontból érdekteleneknek mutatkoztak, változtatás nélkül hagyták. Az átfestett, illetve a közömbös képet nyújtó példányokat kiosztották Bécs városőrsége számára. Az új őrség részére újabb felszerelési tárgyak készültek, amelyekkel feltöltötték a város Hadszertárát. A jól bevált zsoldos gyalogság taktikai és harci fölényének eredményeire élénken reagált az újra fegyverkezés irama és természetesen felhasználták a legyőzött ellenfél fegyvereit, így a pavézéket is. A pavézék e későbbi átfestése, vagy újrafestése, bizonyos törést mutat a korábbi, a kor divatozó díszítő motívumai és elemei, többé-kevésbé megállapodott, kijárt útján. A cseh—huszita kori vallásos elemek ábrázolása immár nem jelentkezik olyan kizárólagos módon. Az újszerű, a kedvelt díszítő elem a lovagok vagy harcosok ábrázolása. Hiszen Miksa maga is lovag, sőt az utolsó lovag a letűnő középkor és a hajnalodó újkor mesgyéjén. Lelkesítő érzés volt a régi ragyogó lovagkorra emlékezni, és ha lehetőség mutatkozott, továbbra is az életbe visszavarázsolni a letűnő lovagi világ tradícióit. Szent György lovag tehát átadja helyét a vértezett lovagnak, Szent Katalin és Borbála az újkori női ideálnak, eltűnik a zsoldos gyalogos pavézéjén otthonos Krisztus-monogram, hogy helyét átadja a német király fekete sasának és a burgundi harántpólyáknak, a dicső lovag, Miksa, címerképeinek. A zsoldos gyalogos rendszert nem veszi át Ausztria, mert már nincs veszélyes ellenfele, határán még nem kopogtat a török veszedelem. A cseh rablólovagok sem törnek többé Ausztriára, a magyarok pedig el voltak foglalva saját bajaikkal. Felvetődik ismét a kérdés, hogyan használták tehát Bécs város katonái a pavézéket, mint zsákmányolt védőfegyvereket. A pavézék eredeti állapotukban csupán a cseh—huszita gyalogos hadrendszerben voltak céljuknak megfelelően alkalmazhatók. A cseh—huszita hadsereg igen jelentős ütőereje a gyalogságon nyugodott. Legfőbb védelmi állásukat a szekérvár jelentette. A lovasság a gyalogságnak mintegy tizedrésze volt, a szekerek száma pedig pontosan a lovasok számának a felét adta. Az arány világosan közli velünk, hogy menetelés alkalmával a szekerek elé két ló volt fogva. Ez az arány rendszeresen megtalálható a cseheknél a XV. század folyamán történő hadbaszállás esetén. A pavézés gyalogosokra akkor hárult a jelentős feladat, amikor a sereget nyílt mezei harcban, a szekérvár támogatása nélkül kellett bevetni. A földbe szúrt pavézék sora nyújtotta azt a védelmi vonalat, amely mögött a lovasság és a puskás, számszeríjas, gyalogság felfejlődhetett és támadásba lendülhetett. A védelmi vonal biztosítása megkívánt a pavéze alsó szintjére bizonyos alkalmatosságot, amely révén a földbe szúrása elvégezhető volt. Denkstein idézett művében közli a kutna-horai biblia egyik miniatűrjét, amelyen világosan megfigyelhetjük