Folia archeologica 18.

Cs. Sós Ágnes: A dunaszekcsői avar kori temető

DUNASZEKCSÖI AVAR KORI TEMETŐ 119 1—6) volt. Irányuk: Ny—K-től 10°, illetve 20° eltérés ÉNy—DK- felé. A csoport negyedik övgarnitúrás sírja a 17. és 61. számúak közelében feltárt 31. sír. Iránya: 10°-os eltéréssel közelíti meg a DNy—ÉK-i irányt. Lemezes szíjvége (46. ábra 6) alapján lehetne ugyan all. avar kori kronológiai csoportba helyezni, de egyrészt a lelet nem tipikus, másrészt számításba kell venni, hogy a sírban 69—73 éves egyén maradványai feküdtek, tehát amennyiben a szíjvég az említett, a VII. század közepén fellépő csoporthoz is tartozik, akkor sem valószínű, hogy a VII. század végénél, a VIII. század elejénél korábban került sírba. A többi DNy— ÉK-i irányt megközelítő sírból nem került elő jobban datálható anyag, irányuk alapján mind a korábbi, mind a késői periódushoz tartozhatnak.

1

3 Feltűnő, hogy míg a K-i csoport VIII. századi típusú övdíszítményeket tartalmazó sírjai általában nem követték a periódusra jellemző irányt, addig a Ny-i csoporton belül az uralkodó ÉNy—DK-i, illetve azt megközelítő iránytól egyik övgarnitúrás sír iránya sem tér el (4, 8, 41, 42, 44, 72, 73. sír). A Ny-i és K-i csoportok leletanyagában közvetlenebb kapcsolatokat is kapunk: mindkét csoportban előfordulnak a kis, pajzs alakú, öntött lyukvédő veretek. Ilyenek a Ny-i csoportban a 44. sírban (50. ábra 4—7), a 72. sírban (51. ábra 21—23) és a 73. sírban (50. ábra 19—25) voltak, a K-i csoportban a DNy— ÉK -i irányú 61. sírból került elő hasonló (50. ábra 18). Lényeges különbség viszont, hogy míg a K-i csoportban az említett férfisírok csak övgarnitúra részeket tartalmaztak, addig a Ny-i csoportban teljes, vagy csaknem teljes övgarnitúrák jelentkeztek. Az utóbbi alapján tehát az lenne feltételezhető, hogy a feltárt temetőrész legfiatalabb periódusát a K-i csoport jelenti, annak ellenére, hogy tájolásuk eltér a késő avar kori sírok általános tájolásától. A K-i csoport datálásánál figyelemre méltó, hogy a „legfiatalabb" késő avar kori verettípusok (poncolt hátterű palmettás veretek, „liliomos" díszítményű szíjvégek) a Ny-i csoportban lépnek fel. A feltárt temetőrészen belül mutatkozó két csoport kérdésével kapcsolatban először is azt tételezhetjük fel tehát, hogy a csoportok között mutatkozó különbségek időrendi különbségekkel magyarázhatók. Ebben az esetben viszont azt is feltételeznünk kell, hogy a késő avar kori temetőbe még a IX. század első harmadában feltétlenül temetkeztek és hogy e IX. századi réteget jellemzi a Ny—K-i (DNy—ÉK-i) tájolás. A K-i csoport aránylagos szegénysége, a hiányos övgarnitúrák, a temetőhöz tartozó település IX. századi elszegényedésére utalna. A másik feltételezés, hogy a csoportok közötti különbségek hátterében nem annyira időbeli különbségek, hanem társadalmiak állanak. Ezt a feltételezést támogatni látszik, hogy a csoportok között a Ny-i feltétlenül gazdagabb. Megemlíthető, hogy itt van a temető leggazdagabb gyermeksírja is: övgarnitúrával (11 éves; 47. ábra 10—38). A fentebbi két eshetőség mellett a temetőhöz tartozó település népi összetételének esetleges differenciáltságát sem lehet számításon kívül hagyni. Amennyiben elfogadjuk, hogy a két csoport kialakulásának hátterében időrendi különbségek állanak, úgy a IX. századi csoportban fellépő sírirány változást egy VIII. századi telep töretlen kontinuitásával még nem magyarázzuk meg. De hasonló a helyzet abban az esetben is, ha a két csoportot társadalmi különbségekkel igyekszünk magyarázni. 1

3 L. Kovrig I. AH 40. 92 skk.