Folia archeologica 18.

Patay Pál: Adatok Budapest környékének újkőkorához és rézkorához

PATAY PÁL A sírban a koponya jobb oldalán egy kisebb virágcserép alakú edény feküdt (bögre) az oldalára dőlve. A munkások bemondása szerint rajta keresztbe pedig, ugyancsak az oldalára dőlve, egy korsó. A két edény alatt és az első töredékei között jáspisból, tűzkőből és kovából készült 28 db kőeszköz és szilánk, valamint 1 db festékrög volt. A csontváz nyakánál, elől, 6 kagylógyöngyből álló füzér helyezkedett el. Végül a jobb combcsont feje mellett is volt egy kova kőeszköz. A leletek részletesebb leírása az alábbi : 1. Virágcserép alakú edény (bögre). Szája kissé kifelé tart. Enyhén ívelt oldalának közepén 4 bütyök ül. Ezek nincsenek szimmetrikusan elrendezve ; egyikük hosszúkás és kettős csúcsú. Az edény durván megmunkált. M: 9,5, pá: 11,3, fá: 6,5 cm (5. ábra 1). 2. Korsó. Teste kettősen kúpos, amelyen majdnem hengeres nyak ül. Hasának öblén 3 vízszintesen átfúrt, felcsúcsosodó bütyökfül ül. Egyikük csúcsa egészen hegyes, a másiké ellapult, a harmadiké ujjal benyomott s így kettős. M: 16,7, pá: 8, fá: 5 cm (5. ábra 2). 3. Az edények mellett lelt kőeszközök között van: gömbölyded magkő (6. ábra 2), pengemagkő (6. ábra 7), magkőgyalu (6. ábra 4), bifaciális élű véső (6. ábra 5), árvéső (6. ábra 6), atipikus árvéső (6. ábra 8), pengevakaró (6. ábra 28), ferde élű rövidvakaró (6. ábra 18), penge és szilánk (6. ábra 9—17, 19—20, 22—27, 29—30). 4. Hematit-limonit festékrög, amelynek 3 oldala lecsiszolt (6. ábra 1). 5. 6 db hengeres kagylógyöngy. Valószínűleg ostreából készültek. H: 1,8—2,8, átm. : 1,3 cm (6. ábra 21). 6. A jobb combcsont mellett magkőgyalu (6. ábra 3).

1 SZOMOR-SOMODORPUSZTA Még 1905 őszén Mahler Ede egy későrómai temető 76 sírját tárta fel a Komárom megyei Szomor községhez tartozó Somodorpusztán. Az ásatás során őskori leletek is kerültek napfényre. Sajnos, a feltárásról feljegyzések nem maradtak fenn, és Mahlernek a feliratos római emlékeket ismertető cikke

5 az őskori leletekről meg sem emlékszik. így azok közelebbi lelőkörülményei ismeretlenek. A begyűjtött anyag jellege (egész edények, kagylógyöngy füzér) arra vall, hogy az őskori tárgyak nem telepről, hanem sírokból származhatnak.

6 Valószínűleg az lehetett a helyzet, hogy a római kori temető területén őskori sírok is voltak, amelyeket vagy amelyek egy részét a IV. századi sírok többé vagy kevésbé feldúlták. A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött leletekre Tompa Ferenc a hazai újkőkor kérdéseit tárgyaló tanulmányaiban többször is hivatkozott,

7 anélkül azonban, hogy azokat teljes egészükben leírta volna. Ezt annál is inkább sajnálhatjuk, mivel időközben a háború alatt a leletek egy részéről a szükségraktározási viszonyok folytán a leltári számok lekoptak s így azok azonosíthalatlanná válva elkallódtak. Ugyanakkor a meglevő cserepek festett díszítése is majdnem felismerhetetlenné vált. Az alábbi részletes ismertetés során tehát az időközben elvesztett leleteket természetesen csak a leltári napló leírása alapján közölhetem. 1 A kőeszközöket Vértes László határozta meg. Segítségét ezúton is hálásan köszönöm. 5 Mahler E., Arch. Ért. 27(1907) 231—232. e A leltári naplóban az őskori tárgyak sírszámmal ellátva szerepelnek. Lehetséges azonban, hogy ezek a számok (LII., LV, VLI.) csak azt a római sírt jelzik, amelynek feltárása során a kérdéses őskori tárgyak előjöttek. LII. sír jelzéssel ugyanis mind őskori, mind római leleteket naplóztak. 7 Tompa F., Arch. Ért. 41(1927) 45.; Ua., Die Bandkeramik in Ungarn. АН 5—6. (Bp. 1929) 58.