Folia archeologica 17.

F. Petres Éva: A mányi eraviscus temető

96 F. PETRES ÉVA Pecsételt kerámia A temető anyagában háromféle pecsételt minta fordul elő. A lábnyombélyegző, a planta pedis használata az Eszak-I táliából importált korai terra szigilláták utánzatain fordul elő. A Poetovioban talált utánzatok általában a Pó-vidéki terra szigillátákat utánozták (Ritterling i. típus, Drag. 18, 31) és megtartották az azokon használt lábnyomkeretet.

2

8 Ilyen a mányi darab is (Bonis XXI. 18), a lapos tányérforma analóg darabjai közt több planta pedisszel díszített (Bonis XXI. 18/1—4, 6—8). A planta pedis használata Pannóniában a szürke, vagy vörös mázas szigilláta utánzatokon a II. sz-ig tovább él. A korai lábbélyegzős tálak közül több névvel is jelzett, a Poetovióból ismert hasonló lapos tányérformák lábbélyegzőit három esetben MOD F, két ízben L. GAVI jelezte.

2

9 Egy közülük Claudius éremmel datált, tehát a planta pedis az itáliai formákat utánzó helyi fazekasok munkáin már az i. sz. I. sz-ban megtalálható.

3

0 A másik bélyegzőtípus stilizált levélalak, amelyből három, lóhere alakban elhelyezve tál belsőt díszít. Ennek a pecséttípusnak egy leveles változatát használták egy táci lapos tányéron, amely a bennszülött telep anyagában került elő. Ugyancsak a táci ásatás anyagából ismerünk két töredéket, mindkettő szürke tál belső.

3

1 Datáló erejű leletegyüttes egyiknél sem volt, az egyik temető szórvány, a másik kevert rétegben, késői mázas anyaggal és középkori darabokkal együtt került elő. A harmadik bélyegzőtípus hegyes levélforma, tál belsőben kettőt csúccsal egymás felé fordítva alkalmazták, nagyobb körbe foglalva. A levélnek, vagy fának nevezett pecsét igen gyakori a bennszülött kerámián. A mányi pecsét nem azonos a Resatus-féle patkó alakú kihagyással végződő levélmintával, de hozzá hasonló levélalakot sokat ismerünk a Resatus köréhez kapcsolódó anyagban. A Fejér megyei anyagból csak a táci leletanyagban az I. villa területéről, a bennszülött telep anyagából, a II. villa területéről számos töredék került elő.

3

2 Adonyban, a lakótelep anyagában talált tál töredékén két, talpával összefordított levéldíszt alkalmaztak.

3

3 A felsorolt analógiák nem pontos másai a mányi levélformának. Legközelebb áll hozzá a táci 60.169.4. ltsz. darab, ennél — hasonlóan a mányihoz — elég szegletes a korona alsó része, nem oválisán lekerekített, mint a többi példányoknál. A táci anyagban az egyes darabok általában I. sz. vége — II. sz. eleji, vagy kifejezetten II. sz. elejét jelző környezetben fordulnak elő (pl. terra szigilláta utánzattal, füstölő tál, festett és szürke kerámiával együtt). A mányi bélyegzőtípus kisebb és egyszerűbb változat, korábbinak látszik a felsoroltaknál. 2

8 Ua., FA 14 (1962) 27—. 2

9 L. a 6. sír leírását. 3

0 Bonis É., A császárkori. . . 21—. 3

1 A lapos tányér az 1964. évi ásatás anyaga, leletösszefüggései csak a restaurálás befejezése után vizsgálhatók meg. A két töredék: a temetőterületéről 61.917.3; az I. villa területéről 60.26.1 ltsz. 3

2 IX. terem K-i fal 59.39.6 ; G/5 с udvar 60.258.1 ; lapály 200/730 a-c 63.392.15 ; 3. ásónyom ; 63.393.12, 63.397.4-4. ásónyom; R

3 8—62.45.7 ; 14. fal alja 54.59.3 ; R

3 19-c-d 4. ásónyom 60.164.4. 3

3 Barkóczi L.—

Bonis É., Acta Arch. Hung. 4 (1954) LIV. t. 6., LV. t. 1.