Folia archeologica 17.

Kovács Tibor: A halomsíros kultúra leletei Bagón

A HALOMSÍROS KULTÚRA LELETEI BAGÓN 83 Általánosan ismert és számtalan példával igazolható a földrajzi tényezők szerepe a település helyének kiválasztásában. Ha a több évszázadig lakott, legkedvezőbb fekvésű bronzkori telepeken csak vékony későbronzkori kultúrréteg figyelhető meg (Békés—Várdomb, Tiszafüred—Ásotthalom, Dunaújváros— Koszider, Százhalombatta—Téglagyár stb.), akkor nyilvánvalóan a földrajzilag rosszabb helyzetű helyeken sem várható lényegesen más jelenség. Ebben az összefüggésben a Kárpát-medence későbronzkori lakosságának területileg változó etnikai összetétele másodlagos (mind a középső bronzkori eredetű, mind a halomsíros lakosság különböző csoportjai — „kultúrái" — nem alapvető jellemzőikben különböznek egymástól), egy azonos gazdasági alapon nyugvó kultúrkör népcsoportjainak belső fejlődését, jellemző vonásait, ezen túl, egy nagy egységben elfoglalt helyét határozza meg. Az elmondottak elsősorban a halomsíros behatolást követő időszakra vonatkoznak, de meg kell jegyezni, hogy az etnikai összetétel potenciálisan meghatározza a későbronzkori későbbi szakaszának kulturális képét [vö. azoknak a területeknek későbbi fejlődését, ahol a halomsíros támadást követő időben elsősorban halomsíros (a Dunántúl jelentős része), illetve azokat, ahol koncentrálódott a középső bronzkori eredetű (Felvidék, Felső-Tisza-vidék) lakosság]. Igen fontos, hogy a déli tradíciókat tovább vivő és a Kárpát-medence kedvező természeti viszonyaira épülő fejlett földműveléssel rendelkező Tiszavidéken élt későbronzkori népcsoportok

8

0 életformájának megváltozásával megszűnt a közép-európai kör középső bronzkori kultúrái és a délkelet-európakörhöz számos szállal kapcsolódó Tisza-vidéki középső bronzkori népcsoportoki földművelésre alapuló társadalmának fejlettségi különbsége, azaz nagy területen nivellálódott a fejlődés szintje. Figyelmet érdemel az a tény, hogy a későbronzkor a Kárpát-medence történetében két olyan időszakot választ el egymástól, melyek számos közös vonással bírnak.

8

1 À középső bronzkorban élt népcsoportok elsősorban földművelésre épülő letelepült életmódja jelentős fémművesség kialakulását tette lehetővé (a kapcsolat nem szükségszerű, vö. sztyeppei népek magas szintű fémművessége).

8

2 A koravaskor (Reinecke-féle Hallstatt A-B) több rétegű telepei — föld fölé épített paticsfalú házakkal — szintén letelepült földművelő életmódra a többrétegű, tell-jellegű későbronzkori telepek hiánya a kutatás hiányosságára vezethető vissza. Kétségtelen, hogy ma még számtalan problémát adatok hiányában nem tudunk feloldani, de negatív bizonyítékok alapján is világosan látható, hogy jelentős az eltérés a Kárpát-medence középső- és későbronzkori települési formája, és ezen keresztül az itt élt népesség életmódja között. 8

0 Bóna /., A bronzkor emlékei . . . 8

1 Távol áll tőlünk, hogy bármiféle azonosságot keressünk a két korszak között. Az alább kiemelt „közös vonásokat" olyan formai jegyeknek tartjuk, melyek szükségszerűen irányítják a figyelmet a középső bronzkor és a koravaskor belső összefüggéseinek beható vizsgálatára (különösen érvényes ez a Tisza-vidék fejlődésére). A történeti esemény (jelen vonatkozásban állattartó halomsíros törzsek behatolása) és etnikum (helyi és új), illetve a társadalmi szerkezet változásainak kapcsolatára, ezek csak „külső jegyek" (régészeti jelenségek, leletek) segítségével, egészében fel nem oldható bonyolult tér- és időbeli összefüggéseire. S mintegy kötelező érvényűén irányítják a figyelmet a primitív népek vizsgálata és a társadalomtörténeti kutatások adta törvényszerűségek felhasználására régészeti kutatásunkban. 8

2 Mozsolics A., Acta Arch. Hung. 1957. 119—156.