Folia archeologica 17.

Kovács Tibor: A halomsíros kultúra leletei Bagón

70 KOVÁCS TIBOR A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött bagi halomsíros leleteket Kemenczei Tibor a Reinecke-féle bronzkor B-C periódusának fordulójára helyezi. Azzal az újabb halomsíros beáramlással hozza kapcsolatba, mely egy ekkor a GírlaMare — Vattina körből északra nyomuló népcsoporttal részt vesz a pilinyi kultúra kialakulásában. Ennek a fiatalabb halomsíros népességnek legjellemzőbb hagyatéka a makiári temető anyaga.

1

1 Kronológiai meghatározását a Dutkásdűlőben és a Homokbányában talált leletek részletes vizsgálata alátámasztja. De az említett lelőhelyeken előkerült szórványos leletek, elsősorban az edények, a halomsíros kultúra helyileg kialakult típusait képviselik, és nem köthetők a Kemenczei által feltételezett — a makiári temető anyagával jelzett — újabb halomsíros népcsoporthoz. Kőszegi Frigyes a legkorábbi halomsíros leletek közé sorolja a bagi gépállomáson általa feltárt csontvázas sírok anyagát.

1

2 Topográfiai helyzetük alapján valószínű a gépállomáson feltárt telep és a vasútállomás melletti temető összefüggése, kiindulásként ezért ezekkel foglalkozunk. A kónikus nyakú, hosszúkás testű urna (19. ábra 5), vállon ülő két füllel, a halomsíros kultúra gyakran használt edénye. Magyarország területén ritkábban,

1

3 Csehszlovákiában,

1

4 Ausztriában és Németországban

1

5 nagy számban kerülnek felszínre ilyen darabok. Mint párhuzamai mutatják, az urna dísz nélküli változatát hosszú ideig használták. A nyakon bütyökkel díszített formát korábbi leletegyüttesekből ismerjük. Szeged—Bogárzó 19. sírjában ilyen urna hosszú tüskéjű bordás korongcsüngővel jött elő, a hasonló veteíoviakat (melyek a típus alapformái lehettek) Morvaországban Ríhovsky a közép-Duna-vidéki halomsíros kultúra életét közvetlenül megelőző időszakra helyezi.

1

6 A csehországiakat Benes a Locham horizontnak megfelelő időre keltezi.

1

7 Leggyakrabban használt halomsíros edényforma a kihajló peremű, pereméből felhúzott bütyökkel díszített tál (15. ábra 2 ; 16. ábra 1). Különböző válto1

1 Kemenczei T., Adatok Észak-Magyarország későbronzkori történetéhez. Doktori disszertáció. (Kézirat.) 1

2 Kőszegi F., i. m. 13. — Az aszódi múzeumban elhelyezett leleteket az ásató fogja közölni. 1

3 Kuzsinszky В., A Balaton környékének archeológiája. (Bp. 1920) 206., 235. kép ; Foltiny /., A halomsíros és lausitzi kultúra nyomai Szeged környékén. RF 1:4 (Bp- 1957) П. t- 1

01

4 Kleemann, О., Einige älterbronzezeitliche Funde aus dem Silinggau in Schlesien. Altschlesien 5 (1934) 133., I. kép 6., 136., 3. kép С. ; Diibsk'f, В., Pravék jizních Cech. (H. é. п.) 105., 14. kép 4. ; Schirmeisen, К., Ein Grabfund der frühesten Danubisch-sudetischen Hügelgräberkultur aus Südmähren. Sudeta 14 (1938) I. kép 3. ; Ctrnáct, V., Chronologie préhistorique de la Tchécoslovaquie. (Prague 1956) 94—95. oldal közötti kronológiai tábla, II., 20. kép ; Tihelka, K.— Hank, V., Vyzkum na návrsí Cezavách u Bluciny v r. 1948. CMM 42 (1957) IV. t. veterovi leletekben ; Krdl, J.—Stloukal, M., Zárovy hrob c. 5 z Vávrovic, okres Opava. CSM 9 (i960) 73., 13. kép, füles tűvel egy sírban; Benes, А., К probléműm mohylové kultury doby bronzové ve stíedních Cechách. SNM 13 (1959) 11. kép 3. legrégibb bronzkor, melyet a Locham horizonttal párhuzamosított, 22. kép 5,8 = középső bronzkori periódus, lényegében megegyezik a Reinecke féle В második felével. 1

5 Willvonseder, K., Die mittlere Bronzezeit in Österreich. (Wien 1937) VI. t. 8., VII. t. 10., 249. — R BB,-be sorolja; Torbrügge, IV., Die Bronzezeit in der Oberpfalz. (Kallmünz 1959) XXII. t. 21., XXX. t. 27., 37., XXXIII. t. 7., LXXII. t. 13. 1

6 Ríhovsky, J., Zárovy hrob z Velatic I a jeho postavení ve vyvoji velatické kultury. PA 49 (1958) in. kronológiai tábla. 1

7 A típus legkorábbi előfordulása, variánsait a fiatalabb bronzkori leletegyüttesekben is megtaláljuk. Pl. Benes, A., i. m. 8. kép 8.