Folia archeologica 17.

Trogmayer Ottó: A férfi és női viselet nyomai a tápéi bronzkori temetőben

BRONZKORI VISELET 61 feküdt (13. ábra). Ügy véljük, hogy ez esetben sem széles tüszőszerű övet, hanem az előbbihez hasonló kaftánt díszítettek a bronzveretek. E sírban egy pödrött fejű tű is feküdt, a felső fogsoron keresztben, hegyével a jobb váll felé fordulva. Ez alapján az a gondolat is felvetődhet, hogy a férfit köpenyébe csavarva temethették el, melyet a fejénél összetűztek. Nagyobb számú leletanyag, illetve hiteles megügyelések hiányában csak feltételezhetjük, hogy az övkapcsok egy része is hasonló öltözet tartozéka lehetett. E tárgyak déli eredetét Bóna István meggyőzően bebizonyította.

2

2 A dunaújvárosi sír tanúsága szerint a női viselethez tartoztak, s a későbbi kampós végű bronzövek szerkezeti előképét ismerhetjük fel bennük. A tápéi 462. sír leletei azonban megengedik egy másik lehetőség felvetését is. A férfi csontváz mellett lelt övkapocs a keresztcsonton feküdt úgy, hogy balra néző kampója egy birkacsontból faragott gyűrűbe kapaszkodott. E gyűrű mellett, tőle balra még egy hasonló feküdt. Amennyiben a kapocs övet zárt volna össze, ezek a gyűrűk teljesen feleslegesek, hiszen az övre varrva kevésbé szilárd tartásúak lettek volna, mintha a kapcsot egyenesen az övbe fúrt lyukba akasztják. A puha bőrből készült kaftánba fúrt lyuk azonban igencsak hamar kiszakadhat, vagy kinyúlik. Itt valóban okszerű kis csontkarikák felvarrása, melybe a másik szárnyra varrott kapocs beleakaszkodhat. Összefoglalva a férfi viseletről mondottakat tehát megállapíthatjuk, hogy a halomsíros kultúra idején kizárólagosan a férfiak ruházatára volt jellemző egy kaftánszerű, a bal oldalon általában gombbal záródó ruhadarab, melyet a rangosabbak felvarrt bronzpitykékkel díszítettek. E viseleti forma előzményét — úgy véljük — a nyugati területek kora- és középbronzkori emlékei között kell keresnünk. Hasonló gombokra vonatkozó adatot mindössze egyet sikerült felfedeznünk. A Louny melletti Blsany-ból egy kettős sírt írt le I. Hnízdová és J. Simünek.

2

3 A sírban nő és gyermek csontváz feküdt, mellettük két — tárgyalt korszakunknál lényegesen régebbi — a zsinegdíszes kultúrára jellemző edény, melyek valószínűleg a gyermeksírhoz tartoztak, valamint egy-egy kagylógomb volt. A szűkszavú leírás ezek helyzetével kapcsolatban nem ad pontos tájékoztatást. Anyaguk nyugat-európai eredetű kagylókból származott. Nem tudjuk, hogy a váz nemét antropológus határozta-e meg, vagy pedig a sírban fekvő gyermekváz miatt vélik a feltárók, hogy női sírt találtak. Az ilyen gombbal záródó ruhadarab nálunk mindenképpen idegen az eddigi leletek alapján, s valószínű, hogy a halomsíros népcsoportok vándorlásával került csak területünkre. Végezetül a lábbelik formájáról szeretnék szólni. A lábujjgyűrűk általánosak az egész halomíros körben. Ezek alapján nyitott saruszerű lábbelit tételezhetünk fel, vagy legalábbis ilyen lehetett az egyik, nyilván nyáron viselt forma. R. Feustel mindkét nemnél feltételezi az ilyen saru vagy szandál viselését. A tápéi temető embertanilag értékelhető sírjai közül a 73., 240., 252., 301., 324., 342., 500., 656. sírban találtunk a lábujjgyűrű használatára utaló nyomokat. A felsorolt sírok női vagy erősen valószínűleg női csontvázakat tartalmaztak. Kivételt képez a 342. sír, melyet Lipták P. feltételesen nőnek határozott meg, de mellékletei között egy pecsétfejű tű is volt. A szív formájú csüngőkből álló nyaklánc azonban 2

2 Bóna I., Arch. Ért. 84 (1957) 49—57. 2

3 Hnízdová, I.—Simünek, J., Sépulture à céramique cordée à Blsany près de Louny. AR 7 (1955) 74-, 266—267. kép.