Folia archeologica 17.

Trogmayer Ottó: A férfi és női viselet nyomai a tápéi bronzkori temetőben

58 TROGMAYER OTTÓ helyzetben találjuk, hogy a rugós vagy csuklós tűk hegye a vállak, illetve a fej fele néz. Hogy kérdéses tárgyaink milyen ruhadarabot rögzítettek össze, arra nézve semmilyen tárgyi bizonyítékunk nincs. A bronzöves sírok tanúsága szerint talán olyan ruhadarabhoz tartozhattak, melyet az övvel leszorított hosszú ingszerű ruha felett viseltek. A fibulákkal való szerkezeti egyezésük alapján talán feltételezhetjük, hogy a római kori ábrázolásokon megfigyelhető felső köpenyszerű leplet kapcsolhattak össze velük. A thüringiai sírleletek különböző szövésmintájú textilmaradványai alapján a többrétegű viselet bizonyítottnak látszik. Megkíséreltük megvizsgálni az általában szív formájú csüngőkből és spirálcsövekből álló nyakékek helyzetét is. Ezek az ékszerek hosszabb zsinórra fűzve a mellközépig csüngtek le, a tűkhöz viszonyított helyzetükből azonban — ti. a tűk alatt, vagy felett kerültek-e elő — semmilyen következtetést sem lehetett levonni. A férfi sírokban talált tűk helyzete nem volt olyan egységes, mint amilyent a női síroknál megfigyelhettünk. E tűk az esetek többségében rövidebbek a női viseletben alkalmazott rokonaiknál, s a sírokban megközelítőleg a kulcscsonttal párhuzamosan fekszenek. Egy esetben leltünk csupán egy pödrött fejű tűt, mely hegyével lefelé (az áll felé) az arc előtt feküdt. Nem tudjuk egyelőre eldönteni, hogy itt nagyobb mérvű diszlokációról van-e szó, vagy a tűt a fejfedőbe szúrva viselte tulajdonosa. A sír többi leletei az utóbbi feltevést valószínűsítik. A vállakon, illetve kulcscsontokon keresztben fekvő tűk azt a látszatot keltik, mintha az előbbiekkel teljesen azonos ruhadarabot rögzítettek volna egy tű segítségével a két vállon. E feltevést azonban a tűk több esetben való rövidsége eleve megcáfolja. Kénytelenek vagyunk tehát feltételezni, hogy a férfi viselet tartozéka volt egy olyan ruhadarab, ahol a felső, köpenyszerű leplet, az egyik vállon egy tűvel rögzítették meg. A tűt a már tárgyalt szerkezeti megoldással itt is hbulaszerűen alkalmazták. Az egy vagy két tű ruhakapocsként való felhasználására a Szeged környéki kora- és közép-bronzkori temetőkben — Pitvaros, Szőreg, Deszk — igen sok adatunk van. Minthogy az ásatási megfigyelések nem egyértelműek, csak feltételezni engedik, hogy hasonló viseleti típusról van szó. Az ásatási naplók többször említik, hogy a tűk a mellen keresztben feküdtek, azt azonban, hogy a tűk feje a zsugorítás során csúszott-e össze, vagy pedig már eredetileg keresztezték egymást, sőt ellentett irányúak voltak, utólag már nem tudjuk megállapítani. Kérdéses még, hogy a férfi viseletnél a tűk hegyét milyen irányba fordították. Nyilvánvaló, hogy a köpeny hasítéka azon az oldalon volt, amelyik karját szabadabban akarta mozgatni e ruhadarabok viselője. E tekintetben az alábbi megfigyeléseket tettük. A bizonytalan nem-meghatározásokat is figyelembe véve hét alkalommal fordult a tű hegye a bal, négy alkalommal pedig a jobb váll felé. Amennyiben részletes embertani vizsgálatok állnának rendelkezésünkre, melyek el tudnák dönteni, hogy a tűk viselője jobb, avagy balkezes volt-e, talán mód nyílna további következtetések levonására. így azonban ismételten hangsúlyozva a zsugorítás során bekövetkezett diszlokáció valószínűségét, megállapításainkban csak annyira szorítkozhatunk, hogy a közép-Duna-vidéki halomsíros kultúra férfiainak viseletéhez tartozott egy, a vállon egy tűvel fibulaszerűen rögzített ruhadarab.