Folia archeologica 17.

Korek József: A Magyar Nemzeti Múzeum története 1945—1964

322 KOREK JÓZSEF A múzeum 20 éves történetében a tudományos kutatás mutat legegyenletesebb fejlődést tartalmában és mennyiségében. Személyi feltételeit a több mint háromszorosára való növekedés jellemzi a tudományos kutatók létszámában (103. ábra). A tudományos munkatársak létszámának növekedésével nem állt arányban a kisegítő személyzet lassúbb emelkedése, s emiatt nem mindig a leggazdaságosabban használhattuk ki azok erejét. A technikai felszerelés hiánya is visszahatott a munka intenzitására. Mindezek mellett az objektív nehézségek mellett is — különösen az újjáépítés éveiben és az első ötéves terv időszakában, amikor legnehezebb volt a tudományos munka végzése, a kollektív szellem, a kollegiális segíteni akarás, dolgozóink helytállása — a növekedésből adódó nehézségeket dolgozóink leküzdötték, és a kutatásban elért eredmények mennyiségben és tartalomban jó teljesítményként értékelhetők. A legtöbb tudományos munka — a régészek nagyobb számából adódóan — a korai társadalmak köréből jelent meg. A komplexitás, az egzaktabb természettudományi módszerek alkalmazása terén a paleolit kutatás ért el legtöbb eredményt, és a sok részkutatás, monográfiák után a Magyar Tudományos Akadémia tervében szereplő hat kötetes régészeti összefoglalásban önálló kötettel a szintézisig jutott el. Jórészt itt készült munkaként jutott el a szintézisig a rézkori kutatásban napvilágot látott új, jelentős eredmény. Fontosnak tartjuk a bronzkori depot-leletek feldolgozásában történt kezdeményezést, és a szkíta kori kutatásban elkészült összefoglaló munkát. A paleolit kutatás mellett a római kori kutatás hozott történetileg jól összefogott eredményt több önálló monográfiával. A történeti összefüggések kutatása jellemezte a népvándorlás korával foglalkozó tanulmányokat, és a szociográfiai és demográfiai módszerek elterjedése általánossá vált. A nacionalizmus jegyeitől megszabadult régészet a történeti objektivitás szemléletével nyúlt a IX—X. század történeti kutatásához. Ezen a téren iparkodtunk pótolni a múlt agyonhallgatását, és a zalavári, illetőleg IX—XI. századi teljes temetők feltárásával hiteles forrásanyagot biztosítani az anyagon alapuló történeti következtetések levonására. E munkát komplexen tovább kell szélesítenünk, teljesebbé kell tennünk nagyobb arányú telepfeltárásokkal és jobban összehangolni más tudományágak kutatási programjával, főképpen az antropológiai kutatással, amely a kevés létszámú kutató mellett nem tudott lépést tartani a régészeti feldolgozásokkal. Külön érdeme a múzeumnak a középkori falusi települések feltárására és feldolgozására való céltudatos törekvés, és ez annál is inkább hangsúlyozandó, mert a feltárások kiállítási vonatkozásban nem sok látványos anyagot ígérnek. Nem jutottunk el egy falu teljes feltárásáig, még nem rajzolódtak ki a legfőbb települési típusok, de a gazdag részeredmények máris más megvilágításba helyezik a jobbágytelepülések kérdését. A feudális központok kutatásában a műemléki helyreállítás érdekében igen sok kutatást végeztünk, s emiatt jórészt elmaradtak a későközépkori települések feltárásai, ahol még számos megoldandó kérdés van az alig megindult feltárások után. Általánosságban a mi múzeumunkra is áll, hogy a középkori kutatás üteme nehezen, vagy nem tudott lépést tartani a felmerülő igényekkel, a létszámban nem túlságosan erős osztály teljes erejét lekötötte a terepen való munka, és emiatt a feldolgozás eredményei soká váratnak magukra, a publikációk átfutási ideje hosszú, és egyre sürgősebben merül fel a rendszeres monografikus feldolgozás és szintézis igénye. A múzeum többi osztályai közül a Képcsarnok ikonográfiái kutatásai mutatnak legegyenletesebb és eredményekben leggazdagabb képet. A jól rendezett