Folia archeologica 17.
Korek József: A Magyar Nemzeti Múzeum története 1945—1964
A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TÖRTÉNETE 317 negyedévi munkatervek voltak), és az ellenőrzés alapvető feladatát a főigazgatóra hárította. Sajnos, az évi tervezéssel nem nőttek meg az anyagi lehetőségek, az ásatások vonalán az alapot továbbra is a Magyar Tudományos Akadémia céltámogatása biztosította, és a minisztériumi költségvetésből csak a leletmentés országos kerete adott lehetőséget a veszélyeztetett lelőhelyek megmentésére. Örvendetesen jelentkezni kezdett a megyei tanácsok anyagi hozzájárulása néhány ásatáshoz. Nagyon lassan nőtt a gyűjteménygyarapításra fordítható összeg. Fő feladatnak lépett elő a belső muzeológiai rend kialakítása, ahol a saját anyagunk mellett inkább a vidéki múzeumok anyagának rendbetételében adott segítség jelentett nagy munkát és hozott szép eredményeket: Miskolc, Szombathely, Szentes, Szeged múzeumaiban közel 200 000 tárgyat leltároztunk be. A múzeumnak a népművelésbe való fokozottabb bekapcsolódására helyesnek látszott a Szovjetunióban kialakult múzeumi szervezet néhány bevált formájának átvétele. Az 1954-ben kiadott miniszteri rendelet0 a múzeumok mellett tudományos tanács működését rendszeresítette: tudományos titkárt, igazgatási helyettest, állagkezelőket és propagandistákat. Múzeumunkban 1954. nov. 28-án alakult meg a múzeumi tanács és 1955 végéig működött. Az átszervezés egyik alapvető kérdése lett volna a személyekben való megerősítés, azonban létszámgazdálkodási okok következtében a vezetés megerősítése létszámemeléssel nem járhatott — az adminisztratív vezető kivételével —, s így nem lehetett megalapozott. Hiányoztak hozzá a térlehetőségek (pl. az állagkezelőkkel kapcsolatban), illetőleg a múzeum tudományos kollektívájából nem tudtunk megfelelő munkatársakat propagandistaként beállítani. A feltételek tehát jórészt hiányoztak, részben ellenkeztek is a bevált magyar múzeumi hagyományokkal, így lényeges eredményt nem hoztak, sőt, a kellően meg nem talált munkakörök — adminisztratív vezető —, illetőleg a túlambicionalizált feladatkör — tudományos titkár — az osztályvezetők vezetését gátolták, és hatásköri vitákkal nem járult hozzá összeforrottabb kollektíva megteremtéséhez. A múzeum Újkori Osztályának profilját egyre nehezebbé tették az 1954-ben meginduló szakmúzeumok, amelyek az irodalom, illetőleg színháztörténeti emlékek gyűjtési és népművelési feladatainak megoldását az új országos múzeumokra központosították. Szűkülést jelentett a műszaki emlékekről szóló elnöki tanácsi rendelet alapján felállított Műszaki Emlékeket Gyűjtő Csoport létrehozása is, ami viszont meggyorsította a szakmúzeumokban az új múzeumi gyűjteményanyag összehordását. A tanácsi hatalom megerősödésével azok egyre inkább a helyi államhatalmi és államigazgatási feladatok gazdáivá váltak, amely az ipar, illetőleg egyes kulturális intézmények decentralizálásával járt együtt. A legtöbb művelődési intézménynek tanácsi vezetés alá rendelése után 1955-ben tartott múzeumvezetői értekezleten is felmerült a kérdés, amelyen a Múzeumi Főosztály a területtel együtt élesen szemben állt a minisztérium felsőbb vezetésével. A feltételek még nem értek meg a nagyobb átszervezésre, a tanácsok maguk sem találták még időszerűnek a múzeumok átvételét, és az egyéb területeken kapott feladatok éppen elég gondot okoztak számukra. Elhamarkodottan mégis megindult a múzeumok decentralizálása az emlékmúzeumok nagy részének átadásával. 63/66. sz. minisztertanácsi határozat alapján éppen azok a kiállítási helyiségek mentek át tanácsi kezelésbe, amelyek legjobban rászorultak volna a további szakmai gondozásra. 2 0 Népművelési miniszter 6/55. Np. K. 3—4. M. 12. utasítás.
