Folia archeologica 17.

† Fejős Imre: A Magyar Nemzeti Múzeum története 1848–1944

290 FEJŐS IMRE A DUALIZMUS KORÁNAK MÚZEUMA ( 1867—1918) A kiegyezés határkövet jelent hazánk, s a Nemzeti Múzeum történetében. Kulturális ügyekben a félfeudális dualista rendszer eléggé szabad mozgást biz­tosított. Két évtizeden át európai műveltségű és haladó gondolkodású férfiak töltötték be a kultuszminiszteri tárcát: Eötvös József, Pauler Tivadar és Trefort Ágoston. Jóvoltukból az évi költségvetés 1868—71 között 67 ezer forint fölé emelkedett. Rendezték az alkalmazottak üzetését és 35 főre emelték azok lét­számát. Végleg pótolták az épület hiányosságait (99. ábra), gőzfűtést vezettek be, és attól fogva egész éven át látogathatók voltak a kiállítások. Megtörtént a termek bebútorozása. Most készültek el a lépcsőház freskói. Lötz Károly ecsetje alól kerültek ki a tudományt és művészetet jelképező mennyezetfreskók, míg a faliképek Than Mór alkotásai. A korridor két oldalának frizei közül a magyar nép őstörténetét ábrázoló sorozat Lötz — I. István korától történetünk művelődésének főállomásait bemutató képsor Than műve. Ugyan­csak tőle való a díszterem bejárati falán a múzeum alapítását és a 48-as ország­gyűlést megörökítő freskó is. Azonban a dísztermet 1902-ig a főrendiház ülései vették igénybe (100. ábra), a főlépcsőt lezárták a közönség előtt. Még a korszak első éveiben megtörtént az alkalmazottak esedékes őrség­váltása, mégpedig nemcsak személyi, hanem a múzeumvezetés, a tudományos munka módszerének tekintetében is. Az alapítástól lefolyt fél évszázad a gyűjtés, a megóvás korszaka volt. Ezt a munkát a múzeum tisztviselői a legnehezebb viszonyok között is becsülettel elvégezték. Működésük alatt a bécsi világkiállítás alkalmából kiadott statisztika szerint 1872-re az Érem- és Régiségtár 90 ezer érmen kívül 4038 őstörténelmi, 383 egyiptomi, 3087 római kori, 568 népvándorlás kori emlékkel és 654 db fegy­verrel bírt. Ezeket a gyűjteményeket az új generáció nemcsak mennyiségileg hallatlan módon emelte, hanem európai színvonalon fel is dolgozta. Az igazgatói széket 1869. március 4-én Kubinyi nyugdíjazásával Pulszky Ferenc (1814—1897) foglalta el (101. ábra). Egyik méltatója joggal hasonlította őt a reneszánsz univerzalisztikus szellemeihez. Politikai tevékenysége, irodalmi munkássága egyaránt számottevő része XIX. századi történetünknek. Lebilin­cselő egyéniség, szellemes társalgó, akinek múzeumbeli szalonja fogalommá vált a főváros értelmiségi köreiben. Archeológiai tudását úgyszólván gyermekkorá­ban megalapozta, szakismereteit emigráns korában a világ legjelentősebb gyűj­teményeinek tanulmányozásával tökéletesítette. Mellette Rómer Flóris (1815—1889) és 1870-től Hampel József (1849— 1913) a Régiségtár munkatársai. Az előbbi lankadatlan szorgalommal emelke­dett a kor színvonalán álló kutatóvá, nagyszerű szervező tehetség és propagátor. Az egész országot meg tudta mozgatni a régészeti emlékek gyűjtésére. Nevéhez fűződik a vidéki múzeumhálózat kezdeményezése és a Régészeti Társulat alapítása. Kilencéves múzeumi szolgálata idején több magyar történelmi em­lékkel gyarapodott a Régiségtár, mint előtte évtizedekkel. 1867 óta megszűnt a magyar föld leleteinek kötelező Bécsbe küldése. Ennek köszönhető, hogy az 1870—88 között beérkezett 150 lelet több mint 70 ezer darabszámra ment fel. Hampel a pozitivista régészettudomány szaktudósa volt. Fáradhatatlan munkával és csodálatos munkabírással egymaga elvégezte archeológiai emlékeink meghatározó, stíluskritikai és összehasonlító vizsgálatát.

Next

/
Thumbnails
Contents