Folia archeologica 17.

Mihalik Sándor: A herendi gyár alapítója

256 MIHALIK SÁNDOR Abból indultak ki, hogy a Stingl gyermekek atyai öröksége az 1807-ben történt megállapítás szerint együttesen 4249 forint és 9 У

2 krajcár volt, amely 2093 forint 3/5 krajcárra redukálódott. Az egykori apai házat — melynek felét az özvegy örökölte, a másik részét pedig az árvák élvezték — édesanyjuk részletekben nyereséggel eladta. A gyermekek ebből egyenlő elosztásban részesültek. Az 1808-ban leégett ház újjáépítését anyjuk a sajátjából eszközölte. Minthogy a házeladási nyereségből is fejenként még 100 (összesen 600) forintot a vagyonhoz hozzáadott, ennek alapján tehát a gyermekek együttes atyai vagyona 2693 forint 10 3/5 krajcárra nőtt. Ehhez kell számítani még az akkori követelésekből azt a 140 forint 13 krajcár értéket is, ami közönséges módon behajtható. Ezt azonban az özvegy és a gyermekek között meg kell felezni. A vagyonhoz jár az az 1000 forintos követelés is, amelyet Wimmer rézműves özveggyé vált Katalin felesége halála esetén — az özvegynél található ajándékozó levél értelmében — a Stingl gyerekek fognak kapni. Végül úgy döntenek, hogy az apai hagyatékkal kapcsolatos adós kötelezvények az árvákat gondozó kasszánál letétbe helyezendők. Kamatai az anyát mint természetes haszonélvezőt fogják ellátni, hogy amíg a gyermekek a kenyerüket nem tudják megkeresni, keresztényi nevelésben és hasonló gondozásban részesüljenek. Fél év múlva, 1813. június 21-én Stinglné — akit most már özvegy Mayernénak neveznek — és Riesinger János nyergesmester írásba foglalják az egykori soproni Stingl-házban Stinglnénak még meglevő, az első férje után őt illető rész eladásáról szóló megállapodásukat. Ez a házrész két utcai üzlethelyiségből, hozzátartozó szobából kis konyhából és a lakás fölötti padlásból áll, a szokásos feljáróval. Hozzátartozik a város tulajdonában levő ház faláig nyúló nyolcvan négyzetöl nagyságú kert, az 1 öl széles szükséges bejárati úttal, a közös kapuval, udvarral és árnyékszékkel. Mindezek eladási ára 5300 bécsi értékű forint. Miután Riesinger soproni nyergesmester készpénzben 20 forintonkint már letett 100 forintot, még 900 forintot kell adnia. A maradvány 4300 forintjával — a Szent Mihály napjától fizetendő 6%-os kamat ellenében — elkötelezve marad. A bérösszegek Mihály napig az eladó özvegyet illetik, s egyedül fizeti még az 1812/1813-as katonai évre szóló adókat. Ezzel szemben Riesinger 1813 Szent Mihályról 1816 Mihály napig évi bérként 200 forintot fizet, „miáltal az az előrelátás érődik el, hogy abban az esetben, amint ilyen házrészt a közös birtokosok egyike vagy a szomszédok, magukhoz vonják iure comportionalitatis aut vicinitatis ez a bérleti szerződés általuk is figyelembe veendő és betartandó". E végzés „így történt Sopronban", 1813. aug. 27-én: „Katharina Meierin geweste Stinglin", „Johann Riesinger".

1

0 A soproni Stingl család teljes tevékenysége ezzel most már Pápára tevődik át. Az özvegy mindent pénzzé tesz, hogy Pápa városában gondoskodhassék a maga és gyermekei fenntartásáról. A kétszer is özveggyé vált Katalin asszony továbbra is zöldség-, gyümölcsés káposztaárusítással foglalkozott. A 24. életévét már elért Aloysia leánya Bécsbe 1

0 Sopron Ali. Lvt. (Soproni Városi Tanács). Acta polit, et oeconom. fasc. XIX. Nr. 7764/b.