Folia archeologica 17.

Mihalik Sándor: A herendi gyár alapítója

A HERENDI GYÁR ALAPÍTÓJA A herendi porcelángyár 125 éves fennállásának jubileumi ünnepségei és a magyar kerámiai kutatások fellendülése újra időszerűvé, fontos feladattá tették az elhallgatott, elfeledtetett Stingl Vince szerepének és jelentőségének a történelmi igazsághoz méltó felderítését, tragikumokkal telt életének legalább az utókor részéről történő igazolását és elismerő megbecsülését. Főúri, főpapi, városi, megyei és uradalmi levéltárak feljegyzéseiben, számadásaiban keresték nyomát, a magyar gyári kerámia régi emlékei között kutattak készítményei után,

1 a Stingl-probléma megfejtésétől mégis messze állunk. További szorgos kutatások szükségesek még a ködbe burkolt igazság felderítéséhez. i Stingl Vince édesapjának, Stingl Lipót soproni rézművesnek 52 éves korában történt elhalálozása sorsváltoztató csapás volt a családjára. A Stermenszky Katalinnal kötött házasságából született egykori 11 gyermekéből maradt 6 közül ugyanis egyik sem volt alkalmas a családban már hagyománnyá vált rézműves mesterség továbbvitelére. Az erre kijelölt legidősebb fiú pedig, édesapja előtt egy évvel hamarább, 1806-ban hunyt el. Bár az özvegy és a gyermekek — az elhalt férj, illetőleg apa után — a rájuk szállt „Fogadószer" (Wirthaus Gasse) utca 515. számú házat tovább bírták, mégis a nélkülözések, a pénzkuporgatások, a krajcáros gondok ideje, a „hét szűk esztendő" következett be. A család továbbra is az 1807 őszén tartott hagyatéki becslések és tárgyalások során a 13 434 forintra értékelt házban maradt együtt. A ház fele a közös szerzemény jogán az özvegyet illette, „másik részét atyai örökség címén a hat gyermek együttesen élvezte". A családi otthon 1808-ban a lángok martaléka lett. Az özvegy jelentős költséggel újjáépítette, annak ellenére, hogy mint zöldség- és gyümölcsárusító (Fruchthandlerin) próbálta életét és családját fenntartani. Szükségében 6%-os kamattal kötelezett apró kölcsönök felvételére is rászorult. Ezek egyike az a 1 Tatai korszakát Révhelyi Elemér mutatta be értékes adalékokkal „A tatai majolika története" című (Budapest 1941) művében (32—38). Az 1828-tól 1841-ig Herenden, 1847-ben a városlődi gyárban vitt szerepét Mihalik Sándor „A városlődi régi kerámiá"-ról szóló dolgozatában vázolta a Folia Archaeologica 1955. évi VII. kötetében. Tasnádiné Marik Klára „А XIX. századi magyar kerámika néhány problémája" tárgyalásakor Az Iparművészeti Múzeum Evkönyvében (III—IV., i960. 188—193.1.) érdemben tér ki működésére. Molnár László a Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei I. kötetében „A Herendi Porcelángyár a Reformkorban" című dolgozatával tett kísérletet Stingl herendi működése konkrétabb tisztázására, ugyanakkor Mihalik Sándor pedig a Veszprém Megyei Múzeumok 1963. és 1964. évi I. és II. kötetében „Stingl Vince herendi kerámiaműhelye" és „Stingl Vince herendi keramikus családja" címen két tanulmányában bocsátotta közre legújabban felkutatott anyagát.