Folia archeologica 17.

Temesváry Ferenc: Lakatosipari érdekességek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

LAKATOSIPARI ÉRDEKESSÉGEK 243 91. ábra Feladat még a kettes számú reteszelés megszüntetése. Ennek érdekében a kulcstarajt ismételten leviszik az alsó zártestbe, de elfordítása a kengyellel ellentétes irányba történt. Gondosan ügyelni kellett arra, hogy a taraj ezúttal is csak félfordulatot (180 fokot) haladjon előre. Ugyanis, ha a zártestben tovább vitték a kulcstaréjt a 180 foktól a 360 fokig, ezúttal a taraj nem akadt meg 225 foknál — tekintettel arra, hogy a felső reteszrendszer nyitva van —, hanem tovább haladva a már kinyitott szerkezeti elemet egy fordulattal előremozdította, majd a második fordulat után, amikoris az alsó retesz már teljesen kireteszelt állapotba került, a felső ismét zárt állapotba jutott. Az elmondottak alapján bizonyítottnak látjuk azt az állításunkat, hogy az alsó reteszrendszer felnyitása csak a felső reteszrendszer felnyitásához hasonlóan történhetett. Zárása lényegében hasonló módon ment végbe, azzal a különbséggel, hogy a kiinduló pont nem 90 fok, hanem a külső kulcslyuk nyílást figyelembe véve — az óra járásával megegyező irányba haladva — 270 fok, vagy egyszerűen minusz 90 fok. A harmadik számú lakatunk, amelyet bemutatunk, lényegében a fentebb említett és leírt szerkezeti rendszert követi (91. ábra 1—2). Készítési idejét 1830—1840 közötti időre tesszük annak ellenére, hogy előlapján az ún. aedikulás ablak jelentkezik igen kisméretű tympanonnal, de a megszokott ablakrendszerrel. Titkos retesszel működik.

9 A lemezt működtető lemezrendszer a lakatfedőlemez belső felén található. Állandó rugómegfeszítés alatt áll és kidobó rugóval szerelt (90. ábra 1). A kengyeltartó fülek közötti lemez benyomásával működik áttétek segítségével. Nyomásnál a reteszelés megszűnik és a kulcslyukfedő ablak felpattan. Sajnos, a lakat kulcsa már nem került be a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. A szerkezeti rendszerből kiindulva viszonylag könnyen meg tudjuk rajzolni 9 Ltsz. 58.76. D.