Folia archeologica 17.

Temesváry Ferenc: Lakatosipari érdekességek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

lakatosipari érdekességek 241 az LVI. táblán bemutatott — valóban rendkívül szép darabokkal kapcsolatban nyilatkozik.

7 A bemutatott második lakatunk a XIX. század harmincas éveiben készülhetett.

8 Formáján és díszítésén rendkívülit nem találunk. Borítékja 132 mm magas, 115 mm széles és 42 mm vastag. Megmunkálása erőteljes, de miként az egyes számú darabunknál is láthattuk, egyenetlenül kovácsolt lemezből kidolgozott. Fedőlapja hiányos, az ún. aedikulás ablakrendszer csak jelezve van a felületen — különösebb értelem nélkül és igen primitív formában (89. ábra 1). Terjedelmében aránytalan, s így esztétikailag sem elfogadható munka. A lakat kengyelszára egy nagyméretű — határozottan erősen kidolgozott — bujtóban mozog, míg a második bujtót a körületlemez kengyelhez eső része képezi (89. ábra 2ja—b). Elhelyezést a lakat bal oldalán kapott. A lakat közepén találjuk a 10 mm vastag és 40 mm hosszú lakatköldököt. Szükségesnek tartottuk az elmondottak hangsúlyozását, mert a lakatköldök és kengyel helyzetének ismerete teszi lehetővé az olvasó előtt a mechanizmus világos megértését. A lakat rugórendszere és biztonsági szerkezete kettőzött (90. ábra 2). A mozgó alkatrészeket 75x125 mm átmérőjű lemezke fedi. A lemezzel egymagasságban a lakat jobb oldalán alig 20 mm hosszú kar nyúlik ki, amelynek elmozdításával egy reteszelő lemez ráfekszik a köldökre és a kulcs behatolását a zártestbe lehetetlenné teszi. A szerkezet működését biztosító kar azonban 7 Metman, L., Le Musée des Arts Décoratifs, Palais du Louvre, Pavillon de Marsan. Le. Métal. (Paris é. n.) 22., LVI. t. 556, 561. 8 Ltsz. 1933/19. 16 Folia Archaeologica 89. ábra